Washington és Teherán idestova 29 esztendeje feszül egymásnak és mellőz mindenfajta hivatalos párbeszédet. A háborús retorika és a kardcsörtetés már-már fegyveres konfliktus képét vetíti előre, ugyanakkor a háttérben megbúvó afganisztáni és iraki érdekközösség, valamint az amerikai és iráni vezetés pragmatizmusa a megegyezés lehetőségét is magában hordozza.

Amíg Washington a régió destabilizálásával, a nemzetközi terrorizmus támogatásával, valamint tömegpusztító fegyverkezéssel vádolja Iránt, addig Teherán az ország köré font amerikai katonai gyűrűben hatalmát félti, s az USA gazdasági és politikai érdekeit szolgáló közel-keleti neokolonializmusról beszél. A háborús hangok közepette mind az amerikai, mind pedig az iráni vezetés igyekszik azonban nyitva hagyni a kiskapukat egy esetleges megegyezés érdekében. Teherán például az amerikai elnökválasztásra készülődve a kapcsolatok normalizálásának szándékát is meglebegtette.

A "Nagy Sátán" és a "Törvényenkívüli" viszonyának alakulásában a soron következő amerikai elnökválasztás mindenképpen fontos szerepet játszik majd. Mint 1980-ban, most is könnyen meglehet, hogy végül az iráni történések döntik el, ki kerülhet az amerikai elnöki székbe. Amennyiben Teherán önmérsékletet tanúsít, úgy kedvező irányba terelheti az amerikai külpolitikát, ha azonban Washington az iráni beavatkozásnak bármiféle jelét is megtapasztalja Irakban vagy Afganisztánban, úgy a felek közötti viszony könnyen elmérgesedhet. Republikánus siker esetén nem várható alapvető elmozdulás, de egy demokrata párti győzelem valós külpolitikai nyitást eredményezhet, s ez komoly változást hozhat az amerikai-iráni kapcsolatrendszerben. A jelenlegi körülmények között úgy tűnik, hogy Teherán valóban hajlandó a kiegyezésre. A szankciók súlyosbodásával az iráni hatalmi eliten belül érezhetően nő a köztársasági elnök populista politikájával, gazdasági melléfogásaival, illetve az ország elszigetelésére irányuló külpolitikájával elégedetlenkedők száma. Az iráni elnökválasztásra ugyan csak jövő júniusban kerül majd sor, de Ahmadinezsadnak már most számos kihívója akad. S könynyen meglehet, hogy az amerikai választást követően Iránban is pragmatikus váltásra kerül sor, és egy olyan személy kerül majd az elnöki székbe, akivel már Washington is szívesen ül le tárgyalni.

Az elkövetkező hónapok egyik nagy kérdése, hogy lesz-e izraeli katonai csapás iráni nukleáris létesítmények ellen. Sokak szerint ennek eshetősége növekedett. Izrael ugyanis tart attól, hogy az USA titokban megegyezik majd Iránnal, ezért ha veszélyben érzi magát akár önállóan is cselekedni fog, mindez pedig egy háborúpárti amerikai elnök megválasztását eredményezné.

A légkör tehát sok tekintetben ellentmondásosnak tűnik: Irán foggal-körömmel ragaszkodik az urándúsításhoz, ám az ország elszigetelésére irányuló diplomáciai lépések csak kevéske eredményt érnek el, miközben a Bush-adminisztráció hivatali idejének végéhez közeledve egyre tehetetlenebbnek látszik.