A héten beadják a Nemzetközi Vállalkozók Egyesülete (NEV) és a 2004-2005-ös németországi munkaügyi razziákban meghurcolt 17 cég perközösségének ügyvédei a Fővárosi Bíróságra keresetüket, melyben együttesen 2,3 milliárd forint vagyoni és nem vagyoni káruk, valamint elmaradt bérjellegű juttatásaik megtérítését kérik a magyar államtól - tudta meg a Népszabadság Tóth Boldizsártól, a NEV elnökétől, a perközösség vezetőjétől.

A Népszabadság 2005 májusában számolt be először a Dunakerép Kft. németországi vesszőfutásáról. A céget fantomvállalkozásnak bélyegezték a német hatóságok, miután valaki Magyarországról arra a vesszőhibás német megkeresésre, hogy bejegyzett cég-e a "Dunakerep Kft.", nemmel válaszolt. Ekkor hallhatott először a magyar közvélemény a SoKo-akciókról. A cég - nem egy a SoKo Pannonia és a SoKo Bunda néven elhíresült akciókban embercsempészettel, adó- és társadalombiztosítási csalással és más bűncselekményekkel gyanúsított vállalkozáshoz hasonlóan - ma már felszámolás alatt áll.

Németországban a feketemunka elleni kampány idején, 2004-ben és 2005-ben félszáz magyar cég ellen indult vizsgálat, melyek együttesen több mint 3000 kiküldetésben foglalkoztatott dolgozónak adtak munkát német munkahelyen egy 1989-es kormányközi egyezmény alapján. Zárolták a hatóságok a magyar cégek számláit, Németországban és Magyarországon is házkutatásokat tartottak az irodáikban. A hatósági fellépés hatására a német cégek sorra szerződést bontottak a magyarokkal.

Azóta tíz-egynéhány cég esetében törvénytelennek minősítették és megszüntették az eljárást a német bíróságok. Néhány cég az ottani bíróságok felszólítására már be is adta kártérítési igényét. Egyes cégek vezetőire nyomást gyakoroltak a német nyomozók: ha lemondanak a kártérítésről, rájuk nézve kedvezően zárják le az ügyüket.

A magyar hatóságok már a SoKo-akciók kezdetén sejtették, hogy bizonytalan lábakon állnak a német vádak. A németek által fantomcégeknek tartott magyar vállalkozások egyike sem volt ugyanis az. Sőt a cégek között, amelyek hazai telephelyén a legfőbb ügyész engedélyével házkutatást tarthatott a német vámőrség, NATO-beszállítói minősítéssel rendelkező vállalat is volt. Ennek ellenére sem a rendőrség, sem az ügyészség nem tett semmit.

Az állam sem védte meg a magyar cégeket. A Miniszterelnöki Hivatal a német akciókra és a magyar cégeket becsmérlő német hivatalosságok sajtónyilatkozataira reagálva felszólította a magyar vállalkozásokat, hogy tartsák be a német törvényeket. Már több mint egy éve tartottak a munkaügyi razziák, amikor először összeült a "felmerült vitás kérdések és jogviták rendezésére" hivatott vegyes bizottság.

A perközösség jogászai szerint, amennyiben kellően körültekintően járt volna el a Legfőbb Ügyészség, amikor a nemzetközi jogsegélyre hivatkozva kiszolgáltatta a magyar cégeket a német hatóságoknak, megakadályozhatta volna a cégek tönkretételét. A jogsegély teljesítésének egyik feltétele, hogy az adott cselekmény mindkét országban bűncselekmény legyen. Elég lett volna utánanézni, hogy a német megkeresésben felsorolt cégek léteznek-e, milyen engedélyezési eljáráson mentek keresztül, mielőtt munkásokat küldhettek volna Németországba, s mindent tisztázhattak volna a cégek zaklatása, tönkretétele nélkül.

Kérhetett volna emellett garanciákat is az ügyészség a német hatóságoktól az eljárás megindítása előtt. Ehelyett: zöld utat adott a német hatóságoknak irodák és magánlakások átkutatására. Eközben iratok tűntek el, s egyes cégek már négy éve teljes bizonytalanságban léteznek.

A perközösség álláspontja szerint megpróbáltatásaikért, egyes cégek tönkretételéért, németországi piacaik elvesztésért, elmaradt bevételeikért 80 százalékban a német, 20 százalékban a magyar hatóságokat terheli a felelősség.

A németországi számlazárolások miatt több cég nem tudta teljesíteni hazai fizetési kötelezettségeit, ezért végelszámolás vagy felszámolási eljárás indult ellenük. Mindez a perközösséget alkotó cégek szerint ok-okozati összefüggésben van a magyar ügyészség és államigazgatás jogsértő lépéseivel, illetve azzal, hogy nem tettek meg minden tőlük elvárhatót a törvényesen működő magyar cégek védelmében.

Ezért (a törvénytelen házkutatások engedélyezéséért és négy-öt éve tartó létbizonytalanságukért) a cégek egyenként 50 millió forint nagy vagyoni kárra jelentik be igényüket. Az elmaradt jövedelmek után - a számláik zárolásától számolva - a büntetőeljárásokban gyanúsítottként kihallgatott minden egyes cégvezető, képviselő vagy alkalmazott után havi nettó 2000 eurót kérnek. A fenti kárigényekhez jön még az egyes cégek üzletvesztéséből eredő kára. Mindez együttesen 2,3 milliárd forintra rúg.

Tóth Boldizsár emlékeztetett arra, hogy a legutóbbi vegyes bizottsági ülésen a német fél elismerte az OEP által kiállított D/H 101-es igazolások érvényességét, ami nem kevesebbet jelent, mint annak burkolt beismerését, hogy alaptalan a SoKo-akciókban megfogalmazott azon vád, miszerint a magyar munkások illegálisan dolgoztak Németországban és hogy nem volt biztosításuk.

Magyar hentesek tüntetése a német nagykövetség előtt 2005-ben