A hazai villámkutatók szerint változatlanul helytálló az a megfigyelés, hogy a villám becsapódási pontja többnyire az adott térség legmagasabb kiszögellésén lesz, ugyanakkor a jelenséggel kapcsolatban számos tévhit is él a köztudatban. Tulajdonképpen már a "lecsap a villám" megfogalmazás is pontosításra szorul: a felhő és a föld között kialakuló villámcsatornában a töltés felfelé áramlik, vagyis a villám valójában "felcsap". Az viszont tény, hogy a csatorna alsó pontja kiemelkedő tereptárgyakat (jegenyefa csúcsát, templomtornyot, háztetőt) keres. Mint Berta István egyetemi tanár, a budapesti Műegyetem villamos energetikai tanszékének (és egyben az intézmény nemzetközi hírű villámvédelmi iskolájának) professzora kérdésünkre kifejtette, ez a kiemelkedő csúcs lehet akár egy mezőn álló ember is, ám az egyáltalán nem törvényszerű, hogy valakit csak akkor csaphat meg a villám, ha ő emelkedik ki a legjobban a környezetéből. Emiatt nem érdemes például fa alá állni zivatar idején: ilyenkor ugyan várhatóan a fa lesz a villám "célpontja", de a fán (jellemzően a kéreg alatti nedves területen) végigfutó áram egy része a közelben álló (vagy a fán ülő) ember testén is keresztülfolyhat. Ugyanezért nem célszerű közvetlenül az erdőszélre, a legszélső fák törzse mellé állni. A legbiztonságosabb megoldás, ha a lombkorona szélével egyvonalban, a törzstől legalább 3-5 méterre leülve vagy lekuporodva várjuk ki a vihar elvonulását (ha ennél sokkal távolabb megyünk a fától, akkor esetleg már mi leszünk az a bizonyos "legmagasabb pont" abban a kis térségben, ahová a villám becsap).

Elterjedt tévhit, hogy villámlós időben nem érdemes futni vagy kerékpározni, mert a mozgó embert könnyebben eléri a villám - ez azonban a valóságban nem pontosan így van. Berta István szerint a mozgás önmagában nem kockázatnövelő tényező - az már sokkal inkább, hogy ha az ember nekiindul, hosszabb időt tölthet "legmagasabb pontként" egy sík terepen. A járó vagy futó embert esetleg
amiatt is fenyegetheti a villámcsapás veszélye, hogy amikor a villámcsatorna eléri a földet, az áram egy része végigfolyik a föld felületén - ha ilyenkor a két lábfej között (a föld ellenállása miatt) elegendően nagy feszültségkülönbség alakul ki, az akár komoly áramütést is okozhat.

A villámok nem ragaszkodnak minden körülmények között a legmagasabb pontokhoz, a toronyszerű épületeknek gyakran inkább a közepét találják el. Az osztankinói, több mint 500 méter magas tévétorony közepe táján van egy üvegfalú étterem, abba minden évben belecsap néhány villám, holott legalább 250 méterre van a környék legmagasabb pontjától.

Az sem feltétlenül igaz, hogy "csalánba nem üt a mennykő". A megfigyelés azon az egyszerű igazságon alapul, hogy a csalán alacsonyabban nő a környék fáinál. Ugyanakkor - vízkedvelő növényről lévén szó - gyakran egy forrás vagy patak közelében terem, és a nedves talaj miatt mégis a villámcsapások célpontjává válhat.

A Földet másodpercenként 98-100 villámcsapás éri, ám ezek térbeli és időbeli eloszlása korántsem egyenletes. Magyarországon évente és négyzetkilométerenként 2,5 villámcsapás az átlag, de ennél jóval több jut például a középhegységekre, a Viharsarokra és a Nyírség egyes területeire. A villámlás "főszezonja" egyébként Magyarországon május közepétől augusztusig tart, de teljesen villámbiztos időszak nincs az év folyamán, feljegyeztek már például szilveszter éjszakai villámcsapást is.

Nem feltétlenül a legmagasabb pontra sújt le a mennykő