A Nemzetközi Vöröskereszt orvosokat is a libanoni határhoz visz ugyan a mai fogolycseréhez, de az izraeli hadseregben már a 2006 júliusában elrabolt két tartalékos határőr csütörtöki katonai temetésére készülődnek.
Ma fogolycsere a libanoni határnál
A családtagok kedden utoljára lobbiztak a kormány formális végső szavazása előtt, amely 22:3 arányban ismét áldását adta a Hezbollahhal megkötött egyezményre, hiába tiltakozott a Moszad, a belbiztonsági Sin Bet és a hadsereg vezérkara. Az igazságügyi minisztérium elkészítette a kegyelmi kérvényt a többrendbeli gyilkosságért négyszeres életfogytiglanra ítélt Samir Kuntár elengedéséhez. Simon Peresz köztársasági elnök kézjegyével látta el az iratot, s ezzel az utolsó akadály is elhárult a csereügylet elől.
Izraelben igen elégedetlenek voltak a Hezbollahhal, amely a megállapodás első pontjaként egy olyan 80 oldalas jelentést adott át a német közvetítőnek Ron Aradról, amely továbbra sem derített fényt az 1986-ban libanoni fogságba került pilóta sorsára. Közben, az iratok átvételekor már exhumáltak 199, jeltelen sírokban Izraelben nyugvó ellenséges libanoni és palesztin fegyverest; közölték közeli szabadlábra kerülésük hírét az élő cserefoglyokkal. A kiásott holttesteket vöröskeresztes teherautókon Libanonba szállítják, már amennyiben előzőleg azonosították a határnál Ehud Goldwassert és Eldad Regevet, illetve földi maradványaikat.
Libanonban a Hezbollah hatalmas győzelmi csinnadrattával készül a 30 éve izraeli börtönben élő Samir Kuntár fogadtatására. Nemzeti hősként köszöntik a terroristát, aki 1979-ben csónakon behatolt egy észak-izraeli kisvárosba, ott meggyilkolt egy rendőrt és betört egy lakásba, ahol megölt egy 28 éves férfit és annak négyéves kislányát. Mellette a diadalünnepen hazatér a háborúban elfogott négy libanoni fegyveres is.
Ezzel szemben Izraelben csendes temetésre számítanak. Bár a Hezbollah semmiféle információt nem adott a foglyok hogylétéről, egy bejrúti lap szerint egyikük már elrablásukkor meghalt, s izraeli titkosszolgálati információk szerint ma már másikuk sem él. Ehud Goldwasser édesanyja mindezek ellenére mégis azt reméli, hogy kétéves késéssel magához ölelheti néhány napra határőrszolgálatra bevonult fiát.