Böngészik az Expresszt, a metróújságot, érdeklődnek ismerősöknél, barátoknál, rokonoknál, aztán egy éven belül találnak is valamit. Ha nem a szakmájukban, akkor ahhoz közel. És várnak a jobb lehetőségre, ami előbb-utóbb el is jön. Ha nem, pincérként vagy bolti eladóként várják sorsuk jobbra fordulását, aztán vagy fordul, vagy nem. De ez nem életkezdés. Gyerek biztosan nem lesz belőle.

A munkanélküli- (álláskeresési) segély (járadék) ugyanis rémálom. 1. Kevés. Ennivalóra esetleg futja, de az otthoni lakásszámlákat nem ő fizeti, és ezért hallgathatja is, hogy eltartott. 2. Helye, presztízse a társadalomban: nulla. Ha találkozik volt évfolyamtársaival, sikertörténeteket hall. A fiatalok győztesnek szeretnek látszani. Az "álláskereső" elbújik a sarokba, hogy ne kelljen bevallania, ő nincs sehol. Vesztes. Űrlapokat tölt ki, sorban áll a többi vesztes között a munkaügyi kirendeltségnél. Álláskeresési járadékra még nem jogosult, ha nincs négy év vagy 365 nap munkaviszonya. Ha pl. csak 200 van, akkor az önkormányzatnál kell sort állnia, mert csupán szociális segély illeti meg. 27 600 forint.

A pályakezdő közép- vagy felsőfokú szakmával rendelkező fiatal a munkaügyi kirendeltségen már bármit elfogad, és évekig kitart. Ha nagyon nem megy, kezdődik elölről, de megvan a 365 nap szolgálati idő, és van 270 napja, amikor köteles havonta vagy még gyakrabban a munkahelyi központot felkeresni, és egy állást elfogadni. A 270 napra járó segély 90 napig keresetarányos, de havonta maximum 82 800, onnantól pedig egységesen havi 42 400 forint. Ekkor már igyekszik a munkanélküli úgy elhelyezkedni, hogy ne is lássa többé a munkaügyi kirendeltséget. Ha legközelebb mégis "átszervezés" van, és a munkahely megszűnik, akkor minden kezdődik elölről, és már nem is olyan fiatal. Családalapítási esélyei romlanak. Nem tud gyereket vállalni.

Lehet, hogy újra a polgármesteri hivatalban áll sorba segélyért. Addigra látszik is rajta. Feszengve viseli megkopott utcai ruháját, utcán, villamoson úgy érzi, mindenki tudja róla, hogy "ingyenélő" 27 600 forintért. Ő a lusta, a szociális teher, miatta magasak az adók. Nehéz fizikai munkára már nem alkalmas. A szülő, a család már lekopott róla, újat nem tudott alapítani, védtelen és magányos. Irigyli gyermekes sorstársait, de ő csak akkor vállal gyereket, ha van kivel, miből és hol.

A tartós munkanélküliek többsége azonban nem középosztálybeli, hanem lepusztult iparvárosok képzetlen segédmunkása. Nincs az a segély, amelyből egy lakást fenn lehet tartani. Csak a kocsmában fűtenek, csak ott van folyóvíz, mosdó. Túlélési esélye legfeljebb öt év. Már csak a hajléktalanok szubkultúrája védi. Ők tudják, hol lehet aludni, merre van ingyenkonyha, hogyan lehet bejutni hosszabb időre átmeneti szállóba. A szállásról reggel elindulnak (fekete-) munkát keresni, este megkapják a pénzt, esznek, isznak, alusznak. Így küzd meg a munkanélküli minden napért. Ha valami csoda ki nem húzza a gödörből, a társadalmi-lelki bajok megtámadják a testét. Temetését az önkormányzat fizeti.

A romák nem maradnak egyedül. Az utcától megóv a nagycsalád. Annak védelmében születnek a gyerekek. Összeáll két fiatal. Nem házasodnak össze, egyrészt, mert a lakodalom drága mulatság, másrészt sokan kiskorúak még. Az élettársi kapcsolatot is bizonyos közösségi rítusok kötik össze, és a párkapcsolat egymás között házasságnak számít. A férfi alkalmi munkát vállal valami építkezésen, bontáson stb., az asszony takarít, mosogat, kisegít valahol. Nagy szükség van az asszony keresetére, mert az ő kötelessége etetni a családot, akkor is, ha az apa keresete a kocsmában, a játékgépben marad. Az asszony nem is igen szólhat ellene, hiszen ott vannak a haverok, és azok esetleg a következő napra is szerezhetnek munkát.

Legfeljebb 90 napos kereső tevékenység esetén, bizonyos összeghatár alatt a törvény nem rendeli el a segély csökkentését vagy megszüntetését. Három vagy több gyermeket nevelő család esetén a családi pótlék 16 000 forint/gyerek/hó. Két szülő közül csak az egyik kaphat 27 600 forintot, és - mondjuk - 5 gyerek után 5 x 16 000, azaz 80 000 forint családi pótlék jár. Ez összesen 107 600 forint, egy főre 15 371. Mondhatja valaki: Ezeknek az ingyenélőknek! A mi pénzünkből! Nem restellnek munka nélkül többet felvenni, mint a minimálbér! Csakhogy a minimálbérhez ugyanúgy jár a családi pótlék, mint a munkanélkülieknek, tehát nem igaz, hogy a munkanélküliek többet kapnának, mint a dolgozók.

Ezek a romák "megélhetési szülők"? Nem Istennek tetsző a sok gyerek? Nem nagyszüleink voltak "erkölcsösek", akik nem "tervezték" a családot, hanem elfogadták Isten áldását? Nem ezt várná híveitől minden katolikus pap? Miért nem tagjai a Nagycsaládosok Egyesületének?

Az állam felelőssége, hogy ne legyen éhező gyerek. Három gyerekig családi pótlék, azon felül adókedvezmény - ismételgetik kereszténydemokrata képviselők. Miért? A negyedik gyereknek nem kell cipő? Kevesebbet eszik? Azt gondolják ezek a kereszténydemokraták, hogy vallásuk parancsai csak azokra vonatkoznak, akiknek adóköteles jövedelmük van? Akinek nincs, annak nem kell elfogadnia az Isten áldását? Úgy látszik, csak a jövedelemmel rendelkező "magyar" család szent.

A kilencvenes években Solt Ottilia leleplezett egy kórházi orvost, aki a cigány anyáknak szülés után elkötötte a petevezetékét. Az anyák nem is tudták, csak csodálkoztak, hogy nem lett több gyerekük. (Ha ma bíróság elé állítanának egy ilyen orvost, a helyiek nyilván tüntetéseket szerveznének a védelmében.) Milyen kár, hogy törvény szerint a romákat nem lehet meddővé tenni! De ha már mindenféle idegenszívű politika meg Európa meg a különféle nemzetközi egyezmények meg is akadályozzák a népszavazást arról, hogy egyáltalán ne élhessenek romák ebben az ezeréves, csonka, pusztuló magyar hazában, legalább "dolgozzanak meg" azért a 27 600 forintért! Ennyiért szoktunk munkát vállalni mi, szorgalmas "magyar" emberek

A roma férfiak 87 százaléka dolgozott, míg meg nem szűntek azok a munkahelyek, ahol dolgozhattak. Bányák, kohók, gépgyárak. László Bencsik Sándornak (Történelem alulnézetben) már a hetvenes évek elején feltűnt, hogy a magyar munkásság 55 százaléka szakképzetlen. Megírta, hogy a technika fejlődésével munkások százezrei válnak fölöslegessé. Meg lehetett volna akadályozni. A mai magyar munkanélküliség strukturális. Nincs az a munkahelyteremtő beruházás, amely iskolázatlan embereket foglalkoztatni tudna.

És ez nem "romakérdés". Csakhogy ők lettek a fejlődés első áldozatai. Nem kell őket rászoktatni a munkára. Dolgoznának ők, ha volna hol. És ha van munkahely, oda vajon biztosan felveszik-e őket?

A reménytelenség nem kötelező. Fel kell szállni a buszra, hátha a legközelebbi városban van munkahely. És ha néhányuknak sikerül, viszik a többit. Csak egy kis fény az alagút végén. És akkor már nem lelakják, uzsorára elvesztegetik a kis házikót, hanem komfortosítják, még valamit ültetnek is a kiskertbe. A hatvanas-hetvenes években még sok helyen vízvezeték nélkül épültek a falvakban a fürdőszobák, és disznókat tartottak a fürdőkádban. Aztán másképp lett. Mert lehetett. Mert volt miért.