Az élelmiszer- és energiaárak emelkedését közömbösítő adócsökkentési javaslat igazi populista ötlet, gazdaságpolitikailag és társadalompolitikailag egyaránt helytelen.

Orbán is elismeri, hogy nem átmeneti áringadozásról, hanem az élelmiszerárak tartós emelkedéséről van szó, és az energiaárak emelkedése is tartósabbnak tűnik, mint néhány évvel ezelőtt. A Fidesz javaslata arra irányul, hogy a magyar fogyasztót "védje meg" az állam a nemzetközi ártendenciáktól. Azt mondja a Fidesz: a magyar fogyasztó ne érzékelje azt, hogy az országnak most sokkal többe kerül a gáz, az áram, a benzin, mint néhány évvel ezelőtt. És azt mondja - ez a választóknak címzett fő üzenet -, hogy ő, az emberek gondjaira érzékeny politikai erő megvédené az embereket az áremelkedéstől, míg a kormányon levő gonosz szocialisták nem hajlandók erre.

Az ár egyfelől jövedelmeket szabályoz: ha többet kell fizetnünk a fűtésért, a benzinért, a gázért, akkor kevesebb marad másra. Ezért tűnik rokonszenvesnek az áremelkedést áfacsökkentéssel megakadályozni. Csakhogy az ár emellett, sőt ez előtt, mindenekelőtt jelzés: tájékoztatja a felhasználót a termék költségeiről, és ösztönöz a fogyasztás szerkezetének a változó költségviszonyokhoz való hozzáigazítására. De van-e módja a fogyasztónak arra, hogy csökkentse energiafogyasztását? A távfűtéses lakás lakójának, a gázfűtést használónak rövid távon nincs. Középtávon már van: a lakás szigetelésével, a fűtés korszerűsítésével, a távfűtésről való leválással. Lehet kisebb fogyasztású autót használni, autóhasználatot mérsékelni. A Fidesz kiiktatná ezt az alkalmazkodási kényszert, javaslata ezért helytelen (függetlenül attól, megengedné-e az EU). Azt gondolhatnánk, az élelmiszerek ügyében ez a megfontolás nem merülhet fel, hiszen azokat többnyire nem importáljuk. Csak éppen európai és hazai költségvetési pénzekből támogatjuk a termelésüket. Az élelmiszerek világpiaci áremelkedése esélyt ad arra, hogy javuljon a magyar mezőgazdaság versenyképessége, csökkenjen támogatási igénye. A magyar fogyasztónak az árban is célszerű érzékelnie, hogy az elfogyasztott terméket jó áron exportálhatta volna az ország. Nemcsak a drága import, de az elmaradó jövedelmező export is pénzébe kerül a magyar gazdaságnak, és helyes, ha ezt az egyes háztartások is érzékelik fogyasztói döntéseikben.

De hát nem lelketlen közgazdász-gondolkodás ez? Nem vagyok-e érzéketlen a magyar emberek gondjai iránt, ha azt mondom: fizessék meg, amibe az elfogyasztott termék kerül? Azok a bizonyos magyar emberek egyszerre fogyasztók, keresők és adófizetők. Az is teher számukra, ha többet kell fizetniük az élelmiszerekért, a fűtésért, a benzinért, és az is, ha több adót, járulékot vonnak le a keresetükből. És az is, ha munka nélkül maradnak, mert nem érdemes itt munkahelyet fenntartani és teremteni - ez, a foglalkoztatásból való kiszorulás a legnagyobb teher. A jövedelemadók és a járulékok pedig - ami az áfa alternatívája - a foglalkoztatást teszik költségesebbé, a munkahelyhez való jutás esélyeit rontják.

Akik most áfa- és jövedékiadó-csökkentést javasolnak, tegnap győzelemként ünnepelték a vizitdíj elleni népszavazás sikerét és azt, hogy az egészségbiztosítás reformjától is sikerült elriasztaniuk a szocialistákat. Hogy a gyógyítás nem kerülhet kevesebbe az adó- és járulékfizetőknek, és továbbra is teljes mértékben járulékból és adóból (valamint hálapénzből és egyéb feketepénzekből) fogják finanszírozni. Ugyanakkor a járulékok csökkentését is hozzáígérték és ígérik. Miből kellene akkor finanszírozni az egészségügyet, a felsőoktatást és a többi állami funkciót, amelyekre szintén rendre többletkiadásokat követelnek? Gondolom, mindenekelőtt az áfabevételekből. Az áfa és a jövedéki adó csökkentését követelni ebben a helyzetben igazi népámítás. A Fidesz továbbra is azokra épít, akik nem gondolják végig, hogy az államnak nincs saját pénze, csak az adófizetőkét osztja el újra. Hamis beszéddel él, durva kifejezéssel hazudik. Reggel, délben, este. Milyen jól hangzik, ahogy a szegényekre hivatkozik a Fidesz, akiknek ugyebár nincs miből kifizetniük az emelkedő élelmiszerárakat és a fűtési költségeket. Csakhogy ez a hivatkozás hamis. Ha forgalmi adóval folytatunk jövedelempolitikát, ha alacsonyabb áfával tesszük könnyebben elérhetővé a szegények számára a húst, a tejet, a gázt és a távfűtést - miként azt Matolcsy György elvi szinten javasolja -, akkor ártámogatást adunk mindenkinek, a legtehetősebbeknek is. Az ártámogatások hatásait tanulmányozó kelet-európai kutatók évtizedekkel ezelőtt feltárták, hogy a szubvencióval vagy akár kedvezményes forgalmi adóval nyújtott támogatás arányaiban ugyan a szegényebbeknek, tömegében azonban a tehetősebbeknek nyújt többet. Az élelmiszerek és a háztartási energiahordozók áfájának és az üzemanyagok jövedéki adójának a leszállításával a jobb módúaknál jelentkezne magasabb megtakarítás - valamennyi adófizető terhére. A nagy házat fűtő, elegáns étteremben bélszínt vacsorázó, nagy autót üzemeltető többet takarítana meg, mint aki a másfél szobás házgyári lakás fűtésszámláját, a takarékos étkezés árát és a Suzuki tankolását kapná olcsóbban.

Társadalompolitikailag sem helyes ezért áfát csökkenteni. Jövedelempolitikát jövedelempolitikai eszközökkel kell folytatni. A nyugdíjasok nyugdíjemelésben kapják meg az élelmiszerek és a fűtés áremelkedésének az ellentételét. Helyes ugyanilyen ellentételezést érvényesíteni a családi támogatásoknál és a közszféra kereseteinél is. A versenyszféra keresetei is követik majd ezt. Az alacsony jövedelműeknek indokolt távfűtési és gázártámogatást adni. Az átlagosnál jobban emelkedő élelmiszer- és üzemanyagárak, fűtési díjak és közlekedési tarifák pedig a fogyasztás igazodását ösztönzik majd, ami kifejezetten kívánatos.

A Fidesz áfacsökkentési kampányából pedig egyetlen következtetést vonhatunk le: továbbra is felelőtlen demagógokról van szó, akikre - bármennyire elégedetlenek vagyunk is a szocialisták és a szabad demokraták kormányzati teljesítményével - nem bízhatjuk rá Magyarország jövőjét. Azt képviselik ma ők, amit három évtizeddel ezelőtt az MSZMP vezetői, akik szintén "megvédték" a magyar embereket a világpiaci áremelkedésektől, s ezzel (is) romlásba döntötték az országot.

- Nem, nem, nem. Én a te közgazdász végzettségedtől nem azt várom, hogy elmagyarázd nekem ezeket a díjakat, hanem azt, hogy kifizesd Marabu