Az akadémikus undorodik

„Ha nem egyeztetnek egy olyan kérdésben, amelyben azonos véleményen vagyok, semmi probléma nem lett volna” – magyarázta az MRKossuth Rádió Közelről című műsorában Vida Gábor akadémikus, miért döntött úgy, hogy kilép a Védegyletből, amelynek a tanácsadó testületében vállalt szerepet. Vida Gábornak nemcsak azzal van gondja, hogy a sajtónyilatkozat nyilvánosságra hozatala előtt nem kérték ki a véleményét, hanem magával a homoszexualitással is. „Undorodom” – fogalmazott az akadémikus a Közelről című műsorban, hozzátéve, hogy a genetikával és az evolúcióval régóta foglalkozó szakemberként természetellenesnek, „genetikai zsákutcának” tartja a homoszexualitást. Arra a felvetésre, hogy a mostani vita nem a másságról, hanem a mind erőteljesebben megnyilvánuló verbális és fizikai erőszakról szól, Vida Gábor azt mondja, szerinte ezt nem lehet különválasztani.

A pride.hu részletesebben is idézi Vida szavait:
"Vida nem ért egyet a felvonulással. Indoklásként így érvelt: „Undorodom a homoszexualitástól , nem azoktól az emberektől, akik ezt csinálják, mert az nem is nyilvános - ha nyilvános akkor igyekszem ezt nem tudomásul venni - és egy természetellenes dolognak érzem, mivel genetikával és evolúcióval sok évtizede foglalkozva tudom azt, hogy ez egy evolúciós zsákutca. Tehát nincs ennek genetikai meghatározottságban jövője. "
Arról beszélt, hogy a történelem folyamán a társadalom mindig szembeszegült a homoszexualitással. Ezt természetesnek gondolja, szerinte ezért élte túl az emberiség az elmúlt időszakokat.
A homoszexualitást betegségnek tartja, párhuzamot von az ágybavizelés, a széklettartási nehézségek és a homoszexualitás között. Ha módjában állna, gyógyítaná a homoszexualitást is. „Nem fognak az ágybavizelők felvonulást tartani és követelni a jogukat amellett, hogy ezt továbbra is csinálják."
Úgy gondolja, hogy az emberiség fennmaradásának szempontjából és a társadalomra is veszélyt jelent a homoszexualitás, olyan értelemben, mint a pedofília. Szerinte a pedofília és a homoszexualitás nem teljesen különböző dolog. A kiskorúakat a pedofília, a felnőtteket pedig a homoszexualitás veszélyezteti. Elgondolása szerint a homoszexuális partnerkeresés a társadalomra hátrányos hatással van.
Az egyenlő jogokkal kapcsolatban azt a kijelentést tette, hogy „Nem vonhatók össze a szexuális kisebbségek jogai más kisebbségek, pl. nemzetiségi csoportok jogaival, a megkülönböztetés szükséges."
A homoszexualitás betegségnek tartja, a beteg embert szánni kell és segíteni kell rajta, így érez irántunk. "

A Magyar Nemzet kedden "Ne legyen követendő minta a homoszexualitás" címmel közölt egészoldalas interjút Vida Gáborral.

"Ez volt a mi Stonewall-unk"

Láner László emlékeztet arra a Mások honlapján, hogy a legelső budapesti melegfelvonulásról így tudósított a Mások 1997-ben: "Mentünk, vonultunk, táncoltunk végig Budapest Belvárosában és ütemesen skandáltuk: buzik vagyunk, büszkék vagyunk, buzik vagyunk büszkék vagyunk… És boldogok voltunk, felszabadultak, jókedvűek. Nem néhány ember vesszőfutása volt, amely dacol az ellenséges indulatokkal, hanem egy karnevál, amelyet érdeklődve, furcsálkodva, megértően, megmosolyogva, itt-ott dühösen szemléltek a járókelők". Majd ezekkel a sorokkal zárul a cikk: "Túl vagyunk a nehezén. Kiderült, a félelmet le lehet győzni, kiderült, az emberek nagy része nem vérszomjas buzigyűlölő".
A cikk részletesen ismerteti a 2008-as menetet ért szégyenletes támadást és a hazai közélet reakcióit, majd a szerző ezt írja:
"Fájdalmas volt, de sokan úgy gondolják, ez volt a mi Stonewall-unk. Habár az idei pride tulajdonképpen a legkevésbé a melegekről szólt, az újságok címlapfotói rohamrendőröket és utcaköveket dobáló huligánokat mutattak, mégis végre meghaladta a társadalom ingerküszöbét a melegrendezvény. A korábbi mínuszos hírek közül kilépett és össznépi ügy lett, a buzi vircsaft kategóriából a parlament fókuszába került. A statisztikai felmérések nem mutatnak rózsás képet, de nem is reménytelen a helyzet. Azzal az állítással, hogy a homoszexuálisok között is lehet tiszta szerelem a lakosság 18 és 29 év közötti korosztálya 41 százalékban teljes mértékben egyetért és a legkonzervatívabb 60 felettiek 24 százaléka is így gondolkodik. A fiatal generáció 43 százaléka már nem tartja betegségnek a homoszexualitást. Ugyanakkor egy másik európai felmérés kimutatta, hogy a magyaroknak mindössze hat százaléka mondja azt, hogy van homoszexuális ismerőse. Ennél csak a románok három százaléka alacsonyabb, miközben a hollandok 69 százaléka tart fenn személyes kapcsolatot melegekkel. Magyarországon, ezek szerint még mindig láthatatlanok a melegek. Még mindig fontos a nyilvános szereplés nemcsak azért, hogy ünnepeljük a Christopher Street Day-t a demokratikus világban élő társainkkal együtt, hanem, hogy megmutassuk magunkat: élünk, létezünk, itt vagyunk. Színesek vagyunk. Különbözőek vagyunk. Magyar állampolgárok vagyunk" - olvasható Láner László cikkében.

Kiugrásom története: egy homoszexuális pap vallomása

"Az Atya majd egy évtizedig szerzetes papként élt vidéken. Miután ráébredt másságára, hivatását feladta és szociális munkásként helyezkedett el egy hajléktalanokat segítő intézményben. Ma már homoszexualitását vállalva viszi tovább a szolgálatot, amit pappá szentelésekor fogadott, igaz, nem az egyház berkein belül."
A hvg.hu-nak csak névtelensége megőrzése mellett volt hajlandó interjút adni. Az interjú itt olvasható>>>>>