A vörös cápák legyűrték a szerb delfineket - ezzel a szalagcímmel jelentette az ország vízilabda-válogatottjának Európa-bajnoki győzelmét a montenegrói lapok egyike. "Kitartóbban és elszántabban játszottunk, mint a szerbek, mert mindenáron le akartuk győzni a nagy riválist" - így látta a vízből a csapat - otthon, azaz Podgoricában most egyszerűen csak hősnek titulált - egyik tagja, Nikola Janovics.
Utcabálról jött a hír
A sors fintora, hogy a 2006 júniusában Szerbiától elszakadt Montenegró most először indult önállóan a sportág kontinensversenyén, és rögtön a dobogó legmagasabb fokán végzett, amihez a végén éppen a szerb válogatottat kellett legyőznie (6:5). A siker titka talán az volt, hogy pólósaik elképesztő magabiztossággal szálltak medencébe, néhány perccel a döntő előtt pedig mosolyogva mondták a televíziós kamerákba: az aranyérem már a zsebükben van.
A döntő helyszínén igen sokan szurkoltak vörös zászlókkal Montenegró győzelméért; akik pedig nem tudtak elutazni Malagába, odahaza nézték hatalmas kivetítőkön a meccset, majd hajnalig tartott az utcabál. A közvetítés állítólag megdöntötte minden idők helyi nézettségi rekordját. Az egész város azt kiabálta: "najbolje su najbolje, crnogorske ajkule". Azaz: ti vagytok a legjobbak, montenegrói cápák...
A két csapat tagjai természetesen jól ismerik egymást, valamivel több mint két évvel korábban még egy oldalon küzdöttek, sőt: a montenegróiak mostani szövetségi kapitánya, Petar Porobics volt akkoriban a közös együttes edzője. A balkáni kommentárok szerint a crnagorácok törlesztettek, és bizonyítani akartak, ezért jóval erősebb motivációjuk volt a győzelemre, mint a szerbeknek, akik úgy nyilatkoztak a találkozó után, hogy felkészültek ugyan a nehéz küzdelemre, ám "ilyen érzelmekre" nem számítottak.
Abban - ideértve még a szerbeket is - mindenki egyetértett, hogy a kis Montenegró nagy vízilabda-válogatottja megérdemelten lett Európa-bajnok; minden meccsen - a magyarok ellen sikerrel megvívott csoportmérkőzésen is - a maximumot nyújtotta. Ugyanakkor Szerbia ezüstérme azt jelenti, hogy a két ország szétválásával csupán valamelyest gyengült meg a "nagy testvér", miközben megjelent a porondon egy újabb életveszélyes rivális.
A 650 ezres Montenegróban 650 sportklub és 35 ezer igazolt sportoló van. (A podgoricai Buducsnoszt a legismertebb az egyesületek közül.) A vízilabda tömegsport, s talán még annál is több: immár nemzeti ügy. A koto-riak például két magyar olimpiai bajnokot - Kiss Gergely, Steinmetz Ádám - is leigazoltak a következő szezonra. Állítólag "csillagászati összegeket" szánnak a nagy álom megvalósítására, az Euroliga megnyerésére. A crnagorácok amúgy röplabdában, női kézilabdában, valamint ökölvívásban is jól szerepelnek a nemzetközi tornákon. És mivel a hollandok után ők nőnek a legmagasabbra Európában, kosárlabdában szintén sikeresek.
