A tegnapi vasutassztrájkot a leghosszabb ideig Szabolcs-Szatmár-Bereg, Hajdú-Bihar, Borsod-Abaúj-Zemplén és Jász-Nagykun-Szolnok megyében tartották - úgy két órával tovább, mint a többiek. Barna István, a VDSZSZ Szolidaritás debreceni területi vezető ügyvivője ezt részben a szervezettséggel indokolta, részben pedig azzal, hogy itt "elkeseredettebbek az emberek": az ebben a térségben szolgálatot teljesítők bére 15-20 százalékkal alacsonyabb, mint a többieké.
Csak csiki-csuki
Barna Istvántól azt is megtudtuk, egy új eljárást is próbálgatnak, ez a területi gördülő sztrájk, amelyet Nyugat-Európában alkalmaznak. Lényege: bejelentik egy helyszínre a sztrájkot, majd a folytatásról alkalmilag döntenek, így is nyomást gyakorolva a munkáltatóra.
A szakszervezeti vezető szerint Szabolcsban és Hajdú-Biharban a kocsivizsgálók 100, a jegyvizsgálók 98 százaléka, összesen több mint kétszáz ember sztrájkolt. Megjegyezte: ennyien is ugyanúgy meg tudják bénítani a vasúti közlekedést, mint, 1500-an, viszont így csak kétszáznak kell fizetni a sztrájksegélyt.
A nyíregyházi vasútállomáson a vasutasok nem nyilatkoztak. Csak egy mozdonyvezető volt hajlandó néhány szót váltani. - Mi nem sztrájkolunk - mondta.
- És mi a véleménye a munkabeszüntetésről?
- Hosszú lenne erre válaszolni - felelte két vágány távolságából, s már rohant is:
- Indulni kell egy teherszerelvénnyel Záhony felé.
A váróteremben üldögélő utasok hosszabb várakozásra rendezkedtek be. A budapesti Töltősi Zsófia viszont a jegyét jött visszaváltani. Négynapos kiküldetéséből indult volna haza, ám senki nem tudta, jár-e majd az IC, amelyre a jegye szólt.
- Nem értem, mire jó ez a sztrájk - mondta. - Nem is igazi sztrájk ez, csak csiki-csuki. Annyit érnek el vele, hogy az utasok felháborodnak. Egy utasként várakozó nyugdíjas vasúti mérnök szerint viszont a sztrájkolóknak van igazuk.
- Ki kell derülnie, hogy óriási aránytalanságok vannak a bérek között - mondta.
Akik hallották a szavait, bólogattak vagy a fejüket csóválták: nekik már régen a munkahelyükön kellene lenniük.
- Még szerencse, hogy a főnökünk megértő - sóhajtott az egyikük.
- Budapestről Nagykállóba hét óra az út vonattal. Más ennyi idő alatt átrepüli az Atlanti-óceánt! - mondta keserűen a nagykállói Sándor Szilvia, aki azért jött, hogy a menetrendről tájékozódjon. Szerdán menne vissza budapesti munkahelyére. Pedagógus, enyhén értelmi sérült gyerekeket tanít, akik most táborban vannak, de neki kell majd fogadni őket Pesten, az iskolában.
- Hát, nekem most rosszkor jött ez a sztrájk, de lojális vagyok - jegyezte meg Sándor Szilvia. - Még akkor is, ha valószínűleg a fele a keresetem a sztrájkolókénak: 110 ezer forint nettóért dolgozom, 13 éve vagyok a pályán.
Aztán a hangosbemondóra figyelt, amely közölte, vége a sztrájknak. Felnevetett: - Jé, haza tudok menni!
Nyíregyháza, a pénztár zárva
