Közös magyar-japán határt! Ki ne ismerné e régi pesti abszurdot? Csakhogy azóta összeszűkült a világ. Nincs ma talán a Földnek két olyan távol fekvő állama, amelynek ne lennének közös ügyei egymással: éghajlatváltozás, élelmiszerválság, energiaárak. Akkor épp Svédországnak ne lenne dolga Izraellel, Bulgáriának Tunéziával? A közös nevező a Mediterráneum: újra tengerre, magyar!
Tengerre, magyar!
Az Európai Unió és a zömében arab Közel-Kelet, Észak-Afrika egymás tükörképei. Egykori gyarmatosítók és gyarmatosítottak. Hatvan éve békében, illetve háborúkban élők. Fejlettek és fejlődők. Energiafalók és energiatermelők. Öregedők - fiatalok. Bevándorlási, illetve turistacélpontok. A belga egész évben hajt, hogy pár hetet Marokkóban tölthessen. A marokkói pedig azért, hogy megéljen, maradhasson Belgiumban.
Nem mindenki repesett az örömtől, amikor először hallotta Sarkozy ötletét a Mediterrán Unióról. Van az EU-nak erre szakosodott együttműködési formája: a bő évtizedes barcelonai folyamat. Abban is benne van a Párizsban most világ csodájára politikailag is egymás közelébe hozott Szíria és Izrael. Adottak azok a keretek, az Euro-Med-megállapodások is, amelyeken keresztül az EU eurómilliárdokkal támogatja a szomszédos térséget. Mégis: vannak pillanatok a világpolitikában, amikor a "projektek" szürke hivatalnokai tervek és dossziék helyett a főnökökre, mégoly üres gesztusaikra van szükség. Leginkább amikor krónikus bizalomhiány jön létre. A Közel-Kelet és Észak-Afrika pedig olyan világok, amelyekben aligha nyit ki bármi is több ajtót annál, mint amikor két nép egy vágóképen látja saját főnökeit egymással nevetgélni.
Ez volt a párizsi csúcs értelme. Az már bagatell, hogy a nemzeti ünnepben kicsúcsosodó hétvégében is - ahogy a francia mondja - "hidat képezett" a futballválogatott világbajnoki győzelmének szombaton ünnepelt tizedik évfordulójához. Az élet, mint permanens fieszta: meglátjuk, vasárnap nem örültük-e túl magunkat. Sarkozy - híven önmagához - ezúttal is óriási várakozásokat keltett, elsősorban szíriai-libanoni, szíriai-izraeli, izraeli-palesztin ügyben. (A hanyatlás íve remélhetőleg nem hasonlít majd franciaországi megítélésének alakulásához.) Abban is kiválóan meglátta az alkalmat, hogy belecsapjon az eddig Brüsszel által menedzselt állóvízbe. Ez jó precedens is lehet, ismét értelmet nyer az "Európa motorja" kifejezés. De ha rendre kiderül, hogy a tagállami diplomáciában (főleg nagy ország esetében) több erő rejlik, mint az európai közösben, úgy utóbbi értelme megkérdőjeleződik.
Ügyes húzás, nemcsak hogy európai, de negyvenhárom államot érintő kérdésekként feltüntetni nagyon is francia ügyeket. A hatszögletű országban európai mércével páratlanul sokan kötődnek a térségből - elsősorban - Marokkóhoz, Törökországhoz, Tunéziához és Izraelhez. Ami sokaknak csak a tömegtájékoztatásban unalomig ismételt "bevándorlás" vagy "terrorizmus", az számukra a családot, a hátramaradt barátokat, ismerősöket (is) jelenti. A Mediterrán Unió nekik valós kapcsolódási felületet jelent. Az idő pedig megmondja, több lesz-e mindebből egy ígéretes kezdetnél, süketek párbeszédénél, Törökországnak a huszonhetektől való távol tartására szakosodott falónál, vagy gúnynevénél, a "Club Med" üdültetési hálózatnál.