Tanulmányok: önigazolás milliárdokért

Olcsóbb tanulmányt rendelni, min duzzasztani az államapparátust. Még akkor is, ha az irományok negyede mindenféle haszon nélkül a kukában köt ki. Az elmúlt öt évben 4,58 milliárd forintért rendeltek tanulmányokat a minisztériumok. Ezért az összegért 1800 tanulmányt kaptak külsős szakértőktől, darabját átlagosan 2,5 millióért.

De nagy a szórás: a néhány százezer forintos anyagok mellett több tízmilliós művek is készültek. Tegyük gyorsan hozzá: nem feltétlenül tükrözve az anyag minőségét.

Csupán összehasonlításként: az Orbán-kormány félmilliárdért rendelt tanulmányt az olimpia megvalósíthatóságáról, 200 millióért előkészítő jelentést a kormányzati negyedről. Igaz, a Gyurcsány-kabinet háromszor ennyit költött ez utóbbira, bár ebbe a tanulmányok mellett már a projektiroda működése és a tervpályázat lebonyolítása is benne foglaltatik. A tanulmány ára azonban csak egyetlen szempont. Ennél jóval fontosabb lehet, hogy mennyit profitál belőlük a megrendelő?

A kormányszóvivői iroda szerint igencsak sokat. A jogszabályalkotói munkához, illetve a minisztériumi döntéshozatalhoz sokféle területről kell elmélyült szaktudáson és tapasztalaton alapuló háttéranyagokat begyűjteni. Mindegyik elkészítésére nem vehetnek fel egy embert, ennél jóval takarékosabb megoldás, ha csupán a speciális szakértelmet vásárolják meg, tanulmányok formájában. Csakhogy a jó válaszokhoz jól is kell tudni kérdezni. A hivatalos rend szerint a tanulmányok megrendelése és befogadása esetén a lehető legszigorúbban kell eljárni, az ellenérték átutalására pedig csak akkor kerülhet sor, ha az elkészült munka kielégíti a joggal elvárható szakmai követelményeket. Erről az átvevőnek hivatalos igazolást kell kiállítania. A minisztériumok elvben törekednek arra, hogy a piaci árakat, a szaktudást és a munkára fordított időt figyelembe véve a legalacsonyabb piaci áron vásárolják meg a szükséges szolgáltatást, ráadásul csak akkor rendelhetnek meg munkát külsősöktől, ha valóban ez a legolcsóbb módja a feladat teljesítésének.

A különböző sajtóorgánumokban megszellőztetett eseteket - például a regionális gazdálkodás lehetőségeit hatmillióért taglaló fércművet - tekintve úgy tűnik, hogy valahol komoly hiba csúszik a gépezetbe. Talán több is. Belső hírek szerint a baráti alapon osztogatott megbízatások ugyan arcpirítóak, de az ebből származó közpénzveszteség jóval kevesebb, mint a bukott, vagy meglehetősen ingatag lábakon álló projektek alátámasztására megrendelt tanulmányok árából. Egy-egy terv végkifejletét természetesen nem lehet előre garantálni, kockáztatni az államapparátusnál jóval költséghatékonyabban dolgozó multicégek is szoktak. Csakhogy ott a saját bőrét is vásárra viszi a menedzser a megrendeléssel: több vakvágányra futott projekt esetén neki is új utakat kell keresnie. A minisztériumi "megrendelő-igazoló embereknek" azonban ritkán kell számot adniuk hibás döntéseikről. Többnyire csak akkor, ha a sajtó megszellőzteti az ügyet. Óvatos becslések szerint a tanulmányok negyede ebbe a körbe sorolható.

Még ennél is nagyobb a jó minőségű, de mégsem hasznosuló munkaanyagok aránya. Komoly kutatómunkát és kreatív megoldási javaslatokat felvonultató tanulmányok jelentős része ugyanis anélkül kerül az irattárakba, hogy azokból bármit átvettek volna. Az ok többnyire az, hogy időközben megváltozik a politikai koncepció. Különösen jó példa erre az egészségügyi reform előkészítését szolgáló nagy számú tanulmány, amelyekért összesen félmilliárd forintot fizetett ki három éve az Egészségügyi Minisztérium. Állítólag a leírtakból végül semmi nem valósult meg, illetve nem abban a formában valósult meg.

Ugyancsak félmilliárdért rendeltek turisztikai tárgyú tanulmányokat a Balatonról, ám az Állami Számvevőszék szerint ezek hasznosulása nem számszerűsíthető. Az ÁSZ szerint ez korántsem ritka az államigazgatásban. Az ok nem feltétlenül valamiféle turpisság, inkább az, hogy a megrendelést eleve egy-egy koncepció alátámasztására adják ki. Így ha az lekerül a politika napirendjéről, akkor vele süllyednek a tanulmányok is.

S ezen nem segít az úgynevezett üvegzseb-törvény sem, amely előírja az ötmilliónál nagyobb értékű szerződések adatainak közzétételét. A tanulmányok többsége - már csak óvatosságból is - a határérték alatt marad. Ettől függetlenül érdekes böngészni közöttük.

A legtöbb megrendelést az elmúlt években az egészségügyi tárca, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, valamint a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) adta. A nagyobb cégek - Tárki, Pénzügykutató Zrt., VÁTI, KPMG - helyenként több tízmillió forintra rúgó - nemegyszer ismétlődő - szerződései mellett sok-sok kft. és bt. sorakozik az ötmillió feletti megrendeléseket összegző listán. De az is kiolvasható belőlük, hogy néhány minisztérium, mint például a szociális, illetve az egészségügyi tárca milyen gálánsan honorálja tanácsadói ténykedését. Fontos szerződési terület a kommunikáció, a pr- és a médiajelenlét-szervezése is, amelyre például a Miniszterelnöki Hivatal tavaly 120 millió forintot áldozott. Az NFÜ inkább úgynevezett koprodukciós szerződéseket köt. Talán abban a hiszemben, hogy a nép könnyebben azonosul a nemzeti érdekkel, ha a Jóban rosszban című szappanoperában, netán animációként vagy 41 epizódból álló mini-szérián keresztül közvetítik neki a kellő üzeneteket. Bár a biztonság kedvéért rendeltek egy tanulmányt az információs hadviselés védelmi aspektusairól is.

Ennek a sorsa ismeretlen.

A kormányzati negyed helye
A kormányzati negyed helye
Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.