- Félünk. Mi a biztosíték rá, hogy többé nem történik ilyen? - néz rám Nagy Lajos, a Fejér megyei Alsószentiván polgármestere. - Csak a véletlenen múlt, hogy nem vertek halálra. Legközelebb talán másvalakit támadnak meg. Ki fog megvédeni minket?

Erre a kérdésre június 7-e óta nemcsak a polgármester keresi a választ, hanem mind a 650 alsószentiváni lakos.

A sokkoló élmény a szokásos nyár eleji horgászverseny napján érte a falubelieket. Ilyenkor mintegy kétszáz környékbeli megy ki a halastóhoz, a pecásokat ugyanis elkísérik a családtagjaik is. Hatalmas bográcsokban készül a közös ebéd, a halászlé és a marhapörkölt. Az idén a délelőtti csendet két quados zavarta meg: négykerekű terepmotorjaikkal körbeszáguldoztak a tóparton, bőgették a járműveket, felszabdalták a füves részeket, azzal ijesztgették az embereket, hogy nagy sebességgel közelítettek feléjük, majd az utolsó pillanatban hirtelen kifarolva kerülték el az ütközést.

- Hosszú ideig vívódtam, hogy szóljak-e nekik - vallja be Nagy Lajos. - Valójában tartottam tőlük. Ismertem mind a kettőt. Az egyikük, János itt nőtt fel, Alsószentivánon, aztán elkerült Dunaújvárosba. A barátja, Attila is oda való. Mindketten durva, agresszív emberek, az elmúlt években a falubelieknek több összetűzésük volt velük.

A korábbi konfliktusokról Katona Sándor, a település polgárőrségének a vezetője tudja a legtöbbet.

- János és barátja gyakran megfordult Alsószentivánon - mondja Katona Sándor. - Mindig rázták a rongyot, a presszóban például nemrég látványosan pénzt égettek, jelezve, hogy számukra nem probléma a pénzszerzés. A tavalyi falunapon több hölgyet is inzultáltak, egyikük pedig az ifjúsági csapat focimeccsén feltűnési viszketegségből bement a pályára a quadjával. Sajnos az idei horgászversenyen egyetlen polgárőr sem vett részt. Nem számítottunk balhéra.

Nagy Lajos sem a balhét kereste, amikor dél körül több tanú jelenlétében arra kérte az egyik quadost, B. Attilát, hogy szelídebben motorozzanak, és vigyázzanak a természetre is, mivel a tó környéke tájvédelmi körzet.

- Erre a fiatalember elővett a zsebéből egy pénzköteget, és azt mondta: uram, mondja meg, mennyi a kár, kifizetem! - meséli a polgármester. - Mire azt válaszoltam, hogy ez nem pénzkérdés, szíveskedjenek abbahagyni a randalírozást.

Nem csak a polgármester tette szóvá a quadosok viselkedését. Székely József, egy helybeli nyugdíjas is rászólt az egyik terepmotorosra.

- Kérdezem tőle: ki hívott ide benneteket? - meséli Székely József. - Erre azt mondja, hogy vendégségbe jöttek. Kérdezem: ti baseballütővel jártok vendégségbe? Merthogy ott volt a motorra hátul felkötve egy baseballütő. Mire azt mondja: öreg, fejezd be, mert kiverem a fogaidat! Mondom: az még a Fekete Lacinak se sikerülne, mivel már egy fogam sincs. De aztán engem nem bántottak.

Sőt egy ideig a két fiatalember le is állította a quadokat. Órák teltek el, a horgászok többsége hazament, délutánra alig néhány pecás maradt a tónál. Már lassan feledésbe is merült a délelőtti incidens, amikor váratlanul K. János rátámadt a tóparton beszélgető Nagy Lajosra.

- Csak annyit mondott, hogy aki beleköt a barátjába, az az ő ellensége is, és ököllel az arcomba vágott - mondja a polgármester. - Belezuhantam a tóba, megpróbáltam kimászni, de akkor meg bakanccsal belerúgott a fejembe. Csak akkor tudtam kikecmeregni, amikor a horgásztársaknak végre sikerült lefogniuk egy időre Janit.

- Biztos, hogy akkor már nem volt józan, valósággal dühöngött, engem például gyomorszájon vágott, amikor rászóltam, hogy hagyja abba ezt a viselkedést - mondja Imre Ferencné, aki a férjét kísérte ki a tóhoz, egyébként pedig szociális gondozóként dolgozik egy környékbeli faluban. - Valószínűleg nem az ütés erejétől, hanem a sokkhatástól negyedórára elvesztettem az eszméletemet.

Időközben a jelenlévők közül valaki értesítette a rendőröket, de ők késve érkeztek ki a helyszínre: nem érhették tetten B. Attilát sem, amint szintén nekiment az akkor már vérző és az ütésektől szédelgő polgármesternek, aki az újabb földre esése után elájult, és csak percek múlva tért magához. Sérüléseiről a cecei orvosi ügyeleten vettek fel látleletet. A faluvezetőnek többek között eltört a bordája, és számos zúzódást szenvedett. A helyszínről elmenekülő támadókat csak hétfőn hallgatta ki a rendőrség, így arról nem készült orvosi szakvélemény, hogy vajon alkohol vagy esetleg kábítószer hatása alatt bántalmazták-e Nagy Lajost és Imre Ferencnét.

Az ügyben a Sárbogárdi Rendőrkapitányság kezdte meg a vizsgálatot, ám később elfogultságot jelentettek be, mivel a városi rendőrkapitány személyes jó viszonyt ápol az alsószentiváni polgármesterrel. Az ügyet a Dunaújvárosi Rend-őrkapitányság vette át. Szabó Katalin, a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője a nyomozás érdekeire való hivatkozással nem árult el részleteket a vizsgálatról. Csupán annyit közölt, hogy az ügyben két dunaújvárosi lakost gyanúsítanak garázdasággal és súlyos testi sértéssel. Így azt az értesülésünket sem kívánta kommentálni, hogy az egyik gyanúsított, K. János már többször volt büntetve különböző erőszakos jellegű bűncselekmények miatt.

- Sokat gondolkodtam rajta, hogy ha újra hasonló helyzetbe kerülnék, vajon mit tennék - mondja Nagy Lajos. - Hatvankét éves vagyok, soha nem ütöttem meg senkit, és eddig még engem se bántalmaztak. Van bennem félsz, de mégis ugyanazt tenném, mint a horgászversenyen: felelős vagyok a közösségért, és szóvá kell tennem, ha tagjait veszély fenyegeti.

Nagy Lajos: Hosszú ideig vívódtam, hogy szóljak-e nekik, valójában tartottam tőlük