Képzelje el, hogy előrehaladott rákot diagnosztizál az orvosa, amelyre már minden bevált kezelés hatástalan, az életkilátásai pedig folyamatosan csökkennek. Majd azt mondja a doktor: hogy itt egy kutatóközpont, ahol épp egy új terápiával kísérleteznek, talán annyira kezdeti stádiumban van, hogy még állatokon sem tesztelték. Tudja, hogy az ideje véges, ha kipróbálja a szert, az esetleg javíthat is az állapotán, de persze akár ronthat is rajta. Mit tenne? Vállalná a kockázatot? A londoni Bart's Klinikán, az új Rákkutató és Gyógyító Központban a betegek épp ezt teszik, kockáztatnak egy esetleges javulás reményében: olyan készítményeket tesztelnek rajtuk, amelyekhez amúgy jó, ha egy évtized múlva juthatnának hozzá. Egy klasszikus gyógyszervizsgálat ugyanis elsőként laboratóriumban indul, állatokon folytatódik, majd a veszélyesség és a hatékonyság arányait figyelembe véve nézik meg embereken, hogyan hat a szer. Itt viszont egy rövid laboratóriumi vizsgálat után már egészen gyorsan a gyógyíthatatlan betegeken is figyelik a hatást, párhuzamosan pedig folytatódnak a laboratóriumi elemzések, hogy lássák, mi miért is történik. Közben a visszajelzések alapján látják, hogy kinek hat, s ott miért, ahogy azt is, hol nem, s vajon melyik molekula okozza az eltérést. Ha pedig a szer senkinek sem használ, pillanatok alatt le is állíthatják a vizsgálatot. Mindezzel pedig a hagyományoshoz képest feleannyi idő alatt eljuthatnak a kész gyógyszerhez. Az angol kutatóközpontban viszont az úgynevezett "gyorsított" kutatás nagy előnyének azt tartják, hogy az orvosok egyszerre gyógyítanak és kutatnak: vagyis kilépnek a laboratóriumból, s közvetlenül a betegtől kapják a visszajelzést a vizsgált kezelésről. A gyorsabb útnak nyilván nagyobb a veszélye is, viszont sokkal előbb ki is derülhet: beválik-e, s szinte rögtön gyógyíthat is a terápia, vagy sem.

Ugrás a sötétbe - ez írja le talán legjobban, mire is vállalkoznak a betegek, mikor részt vesznek akár a hagyományos, akár az úgynevezett "fast-track" gyógyszervizsgálatokban. Akár a "gyorsított", akár a megszokott menetrend szerint tesztelik a terápiát, a betegek kockázatot vállalnak. Még akkor is, ha esetleg ez lehet az egyetlen esélyük a gyilkos kórral szemben. Kovács József bioetikus szerint viszont az egyik kulcskérdés a tájékoztatás: vagyis a betegek legyenek tisztában azzal, hogy a kutatás célja nem az ő gyógyulásuk, az egy "esetleges mellékhozadék".

- Minden gyógyszerkísérlet a jövő betegein akar segíteni, nem az a cél, hogy a résztvevőnek jó legyen. Jó, ha mindenki tisztában van azzal, hogy az esetek jó részében még hasznot sem hoz számukra, hiszen a készítmények például a daganatos betegségek esetén mindössze 4-5 százalékban válnak végül be, így nagyon valószínű, hogy a terápia hatástalan lesz, sőt: akár a beteg életkilátásait is rontja - mondja a szakember. Igaz: ki ne vállalná akár a pár százalék reményért is a kockázatot egy teljesen kilátástalan helyzetben? A legtöbben valószínűleg igen. Kovács József szerint fontos, hogy a betegek minden részletről tudjanak, s a kizsákmányolás gyanúja se álljon fönn.

- A vizsgálatban részt vevőknek ismerniük kell a procedúra minden lehetséges veszélyét, s azt is: hátrány amiatt biztosan nem érheti, ha nem vállalja, vagy idő előtt kiszáll a vizsgálatból. Tudnia kell, hogy áldozatot hoz, s adott esetben jelentősen csökkenhetnek amúgy is rövid életkilátásai. Fontos az is, hogy a doktor legfeljebb leállíthatja a kezelést, de egyénre szabottan nem módosíthatja azt. A vizsgálati protokoll, vagyis menetrend köti a kezét, ha eltér, az egész kutatás érvénytelen. Más persze azokban az esetekben, ha csupán arról van szó, hogy máshol, vagy más terápiás területen már törzskönyvezett készítményeket klinikai vizsgálatként használnak, ilyenkor ugyanis bevált, jó gyógyszerekről van szó, amikor csupán időt, s nem kevésbé pénzt spórolnak az orvosok - mondja a bioetikus, aki szerint éppen ezek mellett akár annak sincs akadálya, hogy a klinika, vagy az orvos akár hirdetés útján betegeket toborozzon. A fontos, hogy minden esetben etikai bizottság nézze át a menetrendet, véleményezze, s adjon engedélyt: a remélt előny vajon megéri-e a várható kockázatot.

Magyarországon egyébként bevett gyakorlat, hogy a drága, akár több tízmilliós kezelésekhez klinikai vizsgálatok keretében jutnak a betegek. Törvényi akadálya pedig jelenleg annak sincs, hogy akár újsághirdetés útján, a klinika honlapján toborozzanak betegeket. Fontos kitétel, hogy a hirdetmény ne legyen propaganda- vagy reklámízű, szövege etikailag is átmenjen a rostán, anyagi szolgáltatás, vagy helyzeti előny ne járjon mellé. Nálunk évente 300 új vizsgálat indul, több mint 15 ezer beteget vonnak be, s az esetek mintegy 36 százalékában az onkológia területen tesztelik a gyógyszereket. Ezek értéke összesen tíz-tizenötmilliárd forint, s az ilyen vizsgálatok a kórházak gyógyítási költségeiből jelentős részt pótolnak ki, illetve vállalnak át.

A gyógyszerkísérletek elsődlegesen a jövő betegein akarnak segíteni