A dzsogging vagy kocogás - általában a futás - a legnagyobb lélekszámot megmozgató tömegsport Nyugaton. Érthető, hogy optimális művelésének minden momentumát tudományosan felderítették. Már nemcsak azt tudjuk, hogy milyen talajon, milyen sportöltözékben, milyen cipőben legjobb futni, hanem azt is, hogy közben milyen zenét hallgassunk az iPod vagy az MP3 fülhallgatóján át.

A dzsoggingra szakosodott modern sportpszichológusoknak érdemes zeneszakértőknek is kiképezniük magukat, és ez nem vicc: tudományosan bebizonyították, hogy az optimális zene átlagosan húsz százalékkal növeli meg a futóteljesítményt. Kísérletekkel igazolták azt is, hogy a női kocogás hatásfokát a lágyabb tánczene, a férfiakét pedig inkább a kemény rock fokozza. A zene élettani hatásait (többé-kevésbé) felderítették: hallgatásakor megnő bizonyos stresszhormonok vérszintje, ami a teljesítménynövelésen túl veszélyeket is rejt magában: túlterhelheti a szívet, a gyomor- és bélrendszert, megemelheti a bőr hőmérsékletét stb. Éppen ezért az Amerikai Könnyűatlétikai Szövetség betiltotta a maratonfutóknak a zenehallgatást: a muzsika belső erőket mozgósító hatására a futók ugyanis sokszor kontrollálatlanul, a végkimerülésig túlterhelték magukat.

A zene mágikus hatásának talán az a legfőbb bizonyítéka, hogy a tőke is kiszagolta, mekkora üzlet van benne. A számítógépes óriás Apple összeállt a sportkirály Nike-val, és most együtt gyártanak futószalagon speciális futózenéket, hiszen zenét hallgatni egyszerűen jó.