És van még egy nagy különbség közte és az "igazi" sci-fi írók közt: az utóbbiak többsége a távoli jövőbe tette a cselekményt, Verne a jelenbe, vagyis saját korába.

 

Nagyon kevés olyan tudományos-technikai megoldásról ír regényeiben, melynek ne lett volna meg - legalább alapszinten vagy hipotetikusan - a tudományos alapja a XIX. század második felében. Más kérdés, hogy sok találmány és fejlesztés nem úgy valósult meg, ahogy azt ő és kortársai elképzelték, de többségük valahogy mégiscsak megvalósult: a léghajó, a tengeralattjáró, a helikopter, a hangosfilm, az űrutazás, a mesterséges gyémánt vagy az úszó város... Megint más kérdés, hogy ha egy korabeli tudós állt volna elő ilyen bizarr elképzelésekkel, mint Verne, valószínűleg kinevették volna. Ő azonban író volt, aki autodidakta módon felvértezte magát tengernyi ismerettel, és ezeket alkalmazva szabadjára engedte a képzeletét. Már saját korában is rendkívül népszerű volt, ami arra utal, hogy kora társadalmának kollektív vágyait fejezte ki írói eszközökkel. Emellett szinte megszállottan hitt a tudomány mindenhatóságában, sőt abban is, hogy a világról szerzett ismeretek szinte a végtelenségig tágíthatók. Az ő tudósai, bár kissé néha hebehurgyák, vakmerőek, de megállíthatatlanul haladnak kitűzött céljaik felé. Ha megnézzük a Hold-utazással foglalkozó két regényét, azt vehetjük észre, hogy tudós hősei szinte nem hagynak elvarratlan szálat: mindenre gondolnak, mindent figyelembe vesznek és kiszámítanak. Ha pedig nem, hát akkor sincs baj, legföljebb föláldozzák akár saját életüket is a haladásért. Erre jellemző mozzanat az Utazás a Hold körül című regényében, amikor egyik űrutazó felveti a kérdést: de hogyan fogunk visszamenni? Mire a másik: fogalmam sincs!

Verne csupán egy igen fontos tényezőt kezel túlzottan lazán futurisztikus műveiben: a tudománynak és a technikának a társadalmi fejlődésre gyakorolt hatását. Társadalmi eszménye valamiféle utópista szocializmus (a korábbiakban már említett önszerveződő, önellátó mikrotársadalmak), mely azonban szinte minden művében magánkezdeményezés, a végkifejlet pedig az, hogy a jó, a nemes győzelmet arat a gonosz fölött, s végső esetben még talán a megtévedt ember is belátja tévedését.

S hogy el ne felejtsem: a Floridából kilőtt Hold-utazók szerencsésen visszatérnek a Földre. S hogy hová? Oda, ahová jó száz évvel később amerikai űrkabinok tucatjai is: a Csendes-óceánra.