A Boris D. Hegenbart és Volker Straebel által közösen készítendő hanginstallációt az 1938. november 9-i németországi antiszemita pogrom, a hírhedt Kristályéjszaka hetvenedik évfordulóján mutatják be a berlini magyar kulturális intézetben.

Az ötezer euróval dotált projektre hét országból közel ötven pályamű érkezett, Magyarországról hetet nyújtottak be. - A Kristályéjszaka nagyon erős politikai dimenziójú téma, s "provokatív szándékkal" a rendkívül absztrakt művészeti megjelenítést kerestük és díjaztuk - mondta lapunknak a nemzetközi zsűri képviseletében Bettina Wackernagel.

A Kristályéjszakán a náci rezsim utasítására a Harmadik Birodalom területén szervezett pogromhullámot indítottak a zsidók ellen. A horogkeresztes rohamosztagosok irányításával zsinagógákat, temetőket és üzleteket dúltak fel. A több száz halálos áldozatot követelő akciósorozat jelentette az átmenetet a zsidóság 1933 óta tartó diszkriminációjából a szisztematikus üldöztetésbe és megsemmisítésbe.

A Nyugat-Berlinben született és felnőtt szerzőpáros tagjai ugyan jó egy évtizede ismerik egymást, az "1938-11-09" az első közös projektjük. Mindketten 39 évesek, Hegenbart elektroakusztikus installációkkal foglalkozó, improvizált koncerteket adó zeneszerző. Straebel zenetudományt tanult, egy ideje maga is komponál elektroakusztikus zenét.

Straebel fejében viszonylag gyorsan megszületett az ötlet, hogy a hanginstallációhoz a magyar és cseh szülőktől Bécsben született, zsidó származása miatt a nácik elől Amerikába menekülni kényszerülő Schönberg (1874-1951) egyik rövid zenei tanulmányát használja fel. A mindössze 13 taktusból álló szerzemény a Kristályéjszaka-fúga nevet viseli, zenetörténészek szerint születésében nagy szerepet játszott a Los Angeles Times 1938. november 10-i első oldalas tudósítása a nácik rémtetteiről.

- Amit létrehozunk, az tulajdonképpen egy akusztikai semmi - magyarázta Straebel. Szerinte másként nem is lehet kifejezni, hogy a holokauszt következtében eltűntek emberek, az európai történelemben pedig máig érezhető "lyukak" keletkeztek. A három frekvencián sugározandó hanginstalláció különböző hangokon-szinteken lesz észlehető - attól függően, hogy a berlini Collegium Hungaricum látogatói éppen melyik emeleten tartózkodnak. "Kifelé" a szerzőpáros hangot nem, csak képet sugároz. A tavaly decemberben megnyitott kulturális intézetre a szemben lévő épület képét vetítik - a vizuális lyuk is a kompozíció ürességét lesz hivatott érzékeltetni.