Klasszikus, dzsessz, pop, folklór, kinek mi kedvesebb. Az utcákon mindenütt a nemzetek lobogóinak erdeje...

Kevés olyan hely van a világon, ahol oly sok nemzet képviselője él és dolgozik, mint Stavangerben. Ismervén Norvégia hagyományos zárkózottságát, ez akár különös is lehetne, de mégsem az, hiszen a város egyrészt az észak-európai olajipar központja, másrészt 2008-ban Európa egyik kulturális fővárosa.

Leif Johan Sevland 1995 óta a város polgármestere, aki szakmájára nézve közgazdász ugyan, most mégis nagy hozzáértéssel és lelkesedéssel beszél a városát minden szegletében átjáró kulturális eseményekről. - A mi kozmopolita városunk és környéke az északra igyekvő munkavállalók egyik legkedveltebb úti célja, ami az összes jelentősebb olajipari cég jelenlétének köszönhető. Ezért tartottuk természetesnek már a tervezgetés kezdetén is, hogy pályázzunk a kulturális főváros megtisztelő címére - mondja, hozzátéve: - Az alapgondolat a nyitottság stavangeri víziója. Nyitottság a lehetőségek, a kreativitás területén a művészet és a kultúra eszközeinek kiaknázásával. A kultúra ugyanis szerintem nem önös célok, ábrándok tárháza, hanem a teljes értékű élet szerves része. Nagyon fontos számunkra az is, hogy ez a Nyitott kapu segítsen a régió norvég lakosságának megérteni az idegen kultúrák üzenetét. Természetesen ugyanilyen fontos számunkra a mi szeretett kultúránk megismertetése is a világgal, mert idegenek között a kereskedés lehetséges ugyan, de a barátság már nem.

A stavangeri koncepció nagyban eltér Európa másik jelenlegi kulturális fővárosa, Liverpool elképzeléseitől. Míg Angliában a monstre koncerteken, a világsztárok szinte állandó jelenlétén és a nagyléptékű beruházásokon van a hangsúly, addig Stavangerben az alkotó szellemiség, a tolerancia, a közös gondolkodás és a természeti szépségek tisztelete került a középpontba. Álljon itt példának egyetlen (!) nap kínálata. Folklórkoncert, tíz nyelven megtartott gyermekfoglalkozások a stavangeri Faluparkban, közös kirándulás Hordatunra, az egyik legszebb fjord feletti hegyre, gyalogtúra a Röldal nevű völgybe. Azután Steve Bloom természetfotó-kiállításának megnyitója, tárlat Norvégia száz legjobb formatervezőjének munkáiból, utcai virágkiállítás és vásár Gravars úton, este pedig látogatás a város melletti világítótoronyba. Rogaland falu tradicionális ízei, konyhaművészet kóstolóval, majd végül Björn Eidsvag és Lisa Nilsson koncertje.

A programok sorában se szeri, se száma a workshopoknak, az interaktív rendezvényeknek, a városba szinte mindennap érkezik egy-egy tudományos vagy művészeti küldöttség, állandóan pezseg az élet. A város mindent megtesz a folyamatos üzem zökkenőmentes lebonyolításáért, ami nem kis feladat egy olyan régi városban, ahol az utcák szűkek, így a tömegközlekedés rendkívül lassú, és csak buszok járnak. Sokan kocsiba ülnek tehát, ami újabb gondot okoz. A megoldás a tolerancia és a kerékpár. Érthető, hogy sokan örömmel pattannak fel a városban mindenhol fellelhető ingyenes kölcsönbiciklikre. A híres skandináv pozitív gondolkodás, az udvarias, mosolygós emberek nagyban megkönnyítik a látogatók dolgát. Magát a várost persze a legcélszerűbb repülőgéppel megközelíteni: az autóút gyönyörű ugyan, de mivel Norvégiában az autópályákon 90 kilométeres óránkénti sebességkorlátozás van érvényben, az út igencsak időt rabló. S aki külföldről érkezik, annak bizony Európa legmagasabb áraira is számítania kell.

Az eddigi tapasztalatokról Vibeke Rullestad, a programok vezető menedzsere azt mondja: - A kulturális főváros évére való felkészülés komoly áldozatokkal járt. Igaz, az infrastruktúra adott volt, szinte hozzá sem kellett nyúlni, a részvétel mégis súlyos norvégkorona-százmilliókba került. A szervezés, a programokkal kapcsolatos berendezések felállítása, állaguk megóvása, a tiszteletdíjak összege, a reklámköltség mind-mind komoly tétel, mégsem kérdéses, hogy megérte-e vagy sem. Nemcsak a bevételekre gondolok, hanem arra a szellemi kincsre is, amelyet ez a rendezvénysorozat örökül hagy. És arra, hogy végre rólunk, norvégokról is kiderül, hogy nem csak olajunk és fjordjaink vannak.

A stavangeri hétköznapokban jóval kevesebb a tűzijáték, mint Liverpoolban. Itt inkább a kulturális aprómunka dívik