Megálljt az erőszaknak!

Kedvelem Fodor Gábort. Mindig is kedveltem. A parlamenti szereplők közül a kezdetektől fogva kitűnt mértéktartó, intelligens stílusával.

Most azonban csalódást okozott a Magyar Chartától való elhatárolódásával. Miért rossz, ha Gyurcsány Ferenc egy jó ügy érdekében keresi a lakosság jó érzésű részének minél szélesebb körű támogatását, ami mögé felsorakozhatnak a szocialistákat és ne adj' Isten más pártot támogatók tömegei? Milyen más minőségben állhatna a regnáló miniszterelnök egy - a szélsőségtől markánsan elhatárolódó - véleménynyilvánítás élére mint saját pártjának képviselője. Ugyan kit zavart évekkel ezelőtt Franciaországban az az imponáló egységfront, melyet a hatalmon lévő jobboldali Chirac elnök és pártja szervezett Le Pen ellen, de ehhez az országos megmozduláshoz minden mást párt és mozgalom csatlakozott a szélsőjobb visszaszorítása érdekében. A személyében mélységesen megalázott Horn Gábor megnyilvánulását pedig végképp nem értem: túl azon, hogy MSZP-ellenes ellenzéki fanyalgásával a hagyományosan sumákoló Fidesz malmára hajtja a vizet, még annyi lélekjelenléte sem maradt (talán túl nagy sokk érte), hogy politikai hasznot húzzon a minősíthetetlen támadásból - mint ahogy tette azt a Fidesz korábbi szóvivője a tavaly október 23-i rendzavarások alkalmával elszenvedett sérülését követően. Minek kell még történnie, hogy az ország törvényes működéséért felelős pártok és politikai erők - a közvélemény józan többségére támaszkodva - a kritikus helyzeteket azok társadalmi veszélyességének megfelelően kezeljék?

Kalas Sz. Zoltán, Budapest

Hol van 25000 néző?

A Magyarfoci-milliárdok (július 2.) című cikkben jól érezhető az, hogy milyen sok pénzt lehet feleslegesen, értelem nélkül elkölteni. A cikk olvasásakor több gondolat is felmerül. A Fidesz-kormányzás idején bevezetni kívánt ún. beléptetőrendszert olyan helyeken célszerű alkalmazni, ahol meccsenként 35000-40000 a nézők száma, de ezt annak idején is tudták.

Magyarország esetén kis jóindulattal 1000-2000 nézőről van szó NB I-es mérkőzésenként, igen gyakran még az 500 drukker is derék "létszámnak" minősül. Nyilvánvaló, ez a beléptetőrendszer rendkívül drága a hazai futballviszonyok között, ellenben egy szép álom része volt, mert volt, aki mert "nagyot
álmodni".

Ahhoz, hogy ezt a beléptetőrendszert üzembe helyezzék, előbb jó focira lenne szükség és legalább 25000 nézőre. Valamikor nem volt ritka Magyarországon.

De felmerül az a kérdés is, hogy egyáltalán van szükség van-e ennyi kiemelt NB I-es és NB II-es csapatra. Sokkal célszerűbb volna, ha az egész országban csak 5-6 valóban profi csapat létezne, a többi meg maradna amatőr státusban.

A színvonalat már úgyis megszokták.

Aszalós Sándor, Bécs

Utolsó csepp

Egyre többen vagyunk autót vezetők, akiknek minden egyes hosszabb-rövidebb út megtétele komoly megpróbáltatást jelent. Nem az autóvezetés okozza a stresszhelyzetet, hanem azok az "autóstársak", akik a maguk előnyére - és egyben sokak kárára - a szabályok megszegésével előnyöket csikarnak ki maguknak. A közlekedésben nem a megengedett sebességek néhány százalékos túllépése az igazi veszélyhelyzet, hanem a szabálytisztelőket felidegesítő, vészhelyzeteket okozó, másoktól időt rabló, azaz közvetlenül is mérhető kárt okozó, a magukat törvények-szabályok felett állóknak gondoló szabálysértő motorkerékpár- és autóvezetők.

Mindenki, így nyilvánvalóan a hatóságok is ismerik azokat a helyeket, ahol a "jobbak" elszáguldanak a buszsávon, a villamossíneken vagy a kanyarodósávon a dugóban állók mellett. Ismertek azok a helyek, ahol az indexüket nem használók többperces felesleges várakozásra kényszerítik a magasabb rendű útra kikanyarodni szándékozókat. Az is világos, hogy az erőszakosan, szabálytalanul sávot változtatók sokkal jobban lelassítják a konvoj haladását, mint ha rendesen beálltak volna a sorba. Ezeket kellene, tisztelt rendőrök és más rendfenntartásra jogosultak, megakadályozni. Igenis, állítsák félre, szedjék a szabálytalankodóktól a pénzt! Végre van olyan lehetőség, hogy a nagyobb büntetéssel jobb belátásra lehet késztetni az "egyenlőknél is egyenlőbbeket". Tessék élni vele!

A Népszabadság június 12-i számában Colstok címmel megjelent olvasói levél írója gunyorosan élcelődik a szabálytalan parkolását megbüntetőkön. Hova jutottunk? Majd ezután a betörő is panaszkodni fog, ha munkája közben megzavarják vagy utólag felelősségre vonják? És nyíltan farkasoknak nevezheti a rendfenntartókat az, aki maga az ordas?

Váradi Gábor tanár, Budapest

Kiket is támogatunk?

Hangos tetszésnyilvánítás a padsorokban a hivatalos fideszes adócsökkentési csomag hallatán. Hadd emeljek ki egyetlen tételt, ami miatt indulatos levelet írtam az MSZP-frakciónak is, hallván a Szanyi-féle MSZP-munkacsoport alanyi távfűtés-támogatási ötletét (tulajdonképpen ezt fejlesztette tovább a Fidesz az áfa- és jövedékiadó-csökkentési javaslatában). Tudja-e valaki, hogy milyen a távfűtött lakások tulajdonosi/bentlakói összetétele? Tudja-e valaki, hogy a távfűtés alanyi támogatásával kiket támogatunk? Miért támogasson az állam az én adómból olyanokat, akik bagóért vették meg a paneljüket, ma lakóparkban élnek, és a lakásukat piaci áron adják ki? Miért támogassa az állam az én adómból azt, aki már százezreket nyert a lakossági energiamegtakarítási pályázatokon (NEP stb.) nyílászárócserére, külső szigetelésre, mérőhely-beépítésre? Miért nem javasolja a Fidesz a gáz áfacsökkentését, amiből az is részesülne, aki a világvégi kistelepülésen köttette be, számítva arra, hogy öregségére nem kell fát gyűjtenie az erdőben, hogy melege legyen?

Szóval az MSZP víziója teljesen elhibázott (és szembemegy a társadalom igazságérzetével), a Fidesz javaslata pedig - már megszokott módon - a magasabban fogyasztókat (értsd: módosabbakat) hozza jobb helyzetbe. Ez totál demagógia.

Koós Gábor, Zirc