A valamennyi eddigi találkozón részt vevő Domokos Péter (professzor emeritus, ELTE, finnugor tanszék) szerint az 1992-ben rendezett első kongresszuson nyelvrokonaink bizakodva néztek a jövőbe, hittek életük javulásában, és több kisebbségi önállóságot reméltek. Az életkörülményeikben valóban voltak változások. A terület ásványkincseinek, elsősorban az olajnak köszönhetően látványos fejlődésnek indult például Hanti-Manszijszk - igaz, a várostól távolabb élőknek el kell szenvedniük a kitermelés környezetromboló következményeit. A nyelvrokonaink világában működő főiskolák jó néhányából egyetem lett, tudósaik eljuthatnak a határokon kívüli intézményekbe, szakembereik a legkülönfélébb fórumokon számolhatnak be örömeikről, bánataikról. De a hagyományok nem kis része eltűnőben van, mind kevesebb a nemzeti nyelven írt szépirodalmi alkotás - pedig azok nélkül alighanem reménytelen egy nép, egy nyelv hosszú távú fennmaradása.

Szerencsére e tekintetben is vannak vitathatatlanul örvendetes mozzanatok. Megalakulóban van - és éppen Magyarországon - a finnugor nyelvek és népek kutatóinak új lehetőségeket kínáló Collegium Fenno-Ugricum Intézet. A Collegium Fenno-Ugricum Bibliotheca Fenno-Ugrica sorozatban pedig a világkongresszus napjaira időzítve megjelent az első hét kismonográfia.

- A karjalaiak, a komik, a komi-permjákok, a marik, a mordvinok, az udmurtok és a vepszék történetét, hagyományos és modern kultúráját önállóan bemutató kötetek az adott nép nyelvén és oroszul láttak napvilágot - sorolja a sorozat ötletét felvető és a szervezés gondjainak zömét magára vállaló Pusztay János professzor (Nyugat-magyarországi Egyetem, uralisztikai tanszék). - Elkészült az inkeri-finnekkel, az izsórokkal és a vótokkal foglalkozó kismonográfia kézirata is. És hozzákezdenek kötetükhöz legközelebbi nyelvrokonaink, a hantik és a manysik szakemberei. Ha megteremtődnek az anyagi feltételek - bízhatunk az Európai Unió támogatásában -, a kötetek magyarul és angolul is megjelennek majd. Utóbbi azért fontos, mert az oroszországi kisnépek sorsa tanulságul szolgálhat a világ más tájain kisebbségben élőknek.

Pusztay János álma, hogy e kismonográfiák mindegyike valamennyi finnugor nyelvű nép fiainak-lányainak anyanyelvén is hozzáférhető legyen. És tervez egy újabb könyvsorozatot. Annak kötetei lexikonformában azokat a területeket mutatnák be földrajzi, történeti, politikai, gazdasági és kulturális szempontból, ahol nyelvrokonaink a bármely más nyelvet - elsősorban természetesen az oroszt - beszélőkkel együtt élik mindennapjaikat.