Ez most nem jött össze. Mindenesetre e véletlen (?) kijelentéssel a Thermal Hotel nagytermében lévő mintegy ezerkétszáz néző is egyetértett: az Anger Zsolt által kitűnően alakított kórboncnok gyilkos, majd nyomozó olykor film noirba, máskor pedig abszurd komédiába hajló történetét sikerrel dekódolta a helyi fiatalság. Ha kellett, nevettek, ha kellett, fölhördültek. A vetítés végén pedig komoly tapsorkán tört ki, ami nagy szó errefelé. A cseh mozinéző ugyanis nem az ujjongásban kitörő vagy pfujoló típus, mint a déli filmmustrák közönsége. Itt inkább a németes passzív szigor a jellemző: bármilyen is a látott mű, visszafogott taps jár az alkotói erőfeszítésekért. Kérdés, hogy a Kristályglóbuszról döntő, Ivan Passer rendező vezette zsűrit mennyire befolyásolja a közönség lelkesedése. Mindenesetre Gigoréknak máris van egy biztos pontjuk a grémiumban, annak tagja ugyanis az Oscar-díjas Zsigmond Vilmos, aki a vetítés után szervezett "magyar partin" kifejezetten pozitívan nyilatkozott a műről.

A versenyprogram egészét figyelembe véve nagyon csalódottak lennénk, ha A nyomozó nem kapna komoly elismerést a ma esti zárógálán. Tisztességgel elkészített, ám ennél többet nem érő művek válogatása volt az idei, mondhatni, tipikusan átlagos fesztiválművek érkeztek, amelyekben a felvetett kérdéssor és a tematika érdekesebb, mint maga a film. (Ilyen például az Orosz dolgozat, amely a csecsen problémakört boncolgatja). Persze becsúszott egy-két tévedés is, mint például a Robert Redford lánya, Amy Redford által rendezett The Guitar (A gitár), amely a drámától tíz percen belül eljut a totális banalitásig.

Egyetlen komoly vetélytársa van a szürreális elemeket is tartalmazó magyar kriminek, amely ráadásul cseh mű, így a hazai pálya előnye is neki kedvez: a Petr Zelenka rendezte Karamazovi (A Karamazov testvérek). A helyi sajtó remekműnek kiáltotta ki a színház és a film formanyelvét összegyúró mozgóképet - nem is alaptalanul. A középpontban egy színházi társulat áll (a prágai Dejvice, amely hazánkban leginkább a Krétakörhöz hasonlítható), amely egy lengyelországi kohóban készül előadni a Karamazov testvéreket. A főpróbának lehetünk tanúi, amelyet az üzem néhány alkalmazottja is nyomon kísér. Egy idő után a társulaton belüli viszonyrendszer kísértetiesen elkezd hasonlítani az előadott műéhez, sőt később a nézőket is magával sodorja a tragédia. A mű erényeit muszáj elismerni, vele kapcsolatban az egyetlen ellenérv, hogy ezt a formai játékot már többen mesterien tálalták: Jean Renoire, Vincente Minnelli és Ingmar Bergman. Igaz, nagy szó, ha valakit ilyen kaliberű nevekkel említenek egy lapon.

A mozgókép szerelmeseinek Karlovy Vary-i fesztiválja azért is nagyszerű, mert élővé teszi a filmtörténetet. Számos klasszikust tűznek műsorra, és rendszeresen vendégül látnak elő legendákat. Ez utóbbi az idén a neves brit színész, Christopher Lee volt, aki egy exkluzív vetítésre - 1958-ban készült Drakula című művének felújított kópiáját mutatták be - és egy mesterkurzus megtartására érkezett a fürdővárosba. A több mint kétszáz filmben szereplő, azokban zömében negatív figurát alakító Lee szerint válságban van manapság a színészszakma. Ennek oka a sztárkultusz: a stúdiók szép embereket, ám tehetségtelen színészeket szerződtetnek sok pénzért. Mint mondta, generációjának sztárjai azért sikeresek még most is, mert ők több mint tíz évig tanulták a szakmát, mielőtt kiléptek a reflektorfénybe. Ezek után pedig elénekelt egy áriát egy cseh operából.

Karlovy Varyból jelenti
kiküldött munkatársunk,
Csákvári Géza

Gigor Attila rendező, a háttérben Pusztai Ferenc producer