Eszem ágában sincs, hogy vitatkozzam az ítélettel. Különösen a kordonbontós ügy óta teljesen világos, hogy a magyar bíróságok - a politika által is érintett ügyekben kiváltképp - teljesen függetleníteni tudják magukat a jogrendtől, az igazságosságtól és a józan észtől egyaránt. Mint sokat megélt állampolgár inkább azon tűnődöm, hogyan bírhatna a magyarság legjobban alkalmazkodni a kialakult helyzethez.

Tudjuk mostantól, a tojásdobálás szabad véleménynyilvánításnak minősül, s ezáltal a demokrácia legfontosabb alapértékei közé került. Kötelességünk ezért ezentúl megőrizni, megvédeni és ápolni a hajított tojás (a rántotta mintájára nevezhetnénk hajítottának vagy vetettének, esetleg dobottának, talán lököttének) szabadságát mint egyetemes emberi értéket. Csak a tyúkeszűek mantráznak azon, hogy mi volt előbb, a tojás vagy a demokrácia. A helyzetet tudomásul kell venni, és kész! Itt már csak az a kérdés, hogy sikerül-e továbbhaladnunk a kijelölt úton a szabadság kiteljesedésének irányába? A legfontosabb, hogy hány tojásos demokráciát építünk, mert ez a mi közös ügyünk!

Ami töprengésre késztet, az ítélet indoklásának második fele, miszerint a dobálókat azért büntették meg több tízezer forintra, mert nem engedelmeskedtek a rendőri felszólításnak. Kérdezem én: joga van-e a rendőröknek korlátozni az állampolgárokat demokratikus alapjogaik gyakorlásában? Nem, sőt! Így tehát nem a tojásdobálók, hanem éppen ellenkezőleg, az abbahagyásra felszólító rendőrök követtek el szabálysértést. Mit szabálysértést? Bűncselekményt! A demokratikus államberendezkedés elleni bűntettet, ami életfogytig terjedő börtönbüntetéssel is sújtható. Lássuk be: a Mugabe nem megy ilyen mélyre! Egyetlen szerencséjük a rendőröknek, hogy nem jogállamban élünk, különben már a hűvösön lennének egytől egyig, fogytig!

Az a baj, hogy a tojásdobás nálunk eléggé új keletű, és nem alakult még ki igazán a kultúrája. Szép hagyományt teremtenénk azzal például, ha nemzeti és vallási ünnepeinken hímes tojással dobálóznánk. Szeretteinkhez kindertojást vághatnánk családi ünnepeken, de illetlenségnek számítana, mondjuk, húsvéti körmenetre piros tojásokat dobálni, elsősorban a színe miatt. Abban pedig valamiféle közmegegyezésre kellene jutnunk, hogy tojásgránátot csak a legindokoltabb esetben hajigáljunk egymásra!

Mivel a hazai baromfiipar nincs igazán felkészülve a demokratikus átmenet megpróbáltatásaira, élelmes vállalkozókra kellene bízni a hajítani való tojás tenyésztését és forgalmazását. De érdemes volna végiggondolnunk azt is, hogy minden esetben muszáj-e ragaszkodnunk a tojáshoz. Véleményünknek nagyobb súlyt adhatna például egy tízkilós görögdinnye (ne felejtsük, a demokrácia bölcsője Görögország!). Némelykor talán a tyúktojásnál jobban kifejezi az adott kérdéshez való hozzáállásunkat egy repülő lócitrom, ha értik, hogy mire gondolok.

De a lényeg mégiscsak az, hogy még nagyon az elején vagyunk annak, ami ezután jönni fog.