Az utóbbi időben aggasztó mértékben lecsökkent a Dunában élő tokfélék – köztük a kecsegék – állománya. A valaha őshonos viza visszatérésére is várni kell, bár az egyik legtekintélyesebb nemzetközi környezet és természetvédelmi civilszervezet, a World Wildlife Fund (WWF) magyarországi tagja már kidolgozott egy EU-s projektet, hogy ismét felúszhassanak a Duna magyarországi szakaszára.
Várni kell még a vizára
A természetvédők csak halból szeretik a nagytestűeket, ha a dunai úszkálásról van szó - a WWF-et aggasztja, hogy a Duna-menti országok megállapodtak: EU-s támogatással az egész folyón megteremtik a nagyméretű hajók akadálytalan közlekedésének a lehetőségét. Szerintük a medermélyítés során helyrehozhatatlan károk keletkeznek majd a folyó és a partmenti élővilágban. Jobb megoldásnak tartanák, ha inkább kisebb merülésű hajókat állítanának forgalomba, és nem kellene kotrással, robbantással mélyíteni a medret.
Öt évvel ezelőtt, több mint 6000 kecsegeivadékot telepítettek a Dunába a WWF munkatársai. A telepítésnek akkor a Viza 2020 programnevet adták, és a szervezők jelképes akciónak szánták, amellyel, gondolták, ráirányíthatják a figyelmet, hogy álló- és folyóvizeink -fajgazdagságukkal és változatosságukkal - kiemelkedő természeti értéket képviselnek. A végső cél az volt, hogy a hazai tokfélék – köztük a kecsege - száma gyarapodjon a Dunában, továbbá, hogy a nagytestű viza ismét visszatérjen a folyóba.
A több ezer kecsege közül 200-at akkor speciális haljellel láttak el, és örökbefogadók segítségével engedték
A WWF Magyarország 1991 óta foglalkozik a vizesélőhelyek – kiemelten a folyóvizi és ártéri rendszerek –, a veszélyeztetett élővilág és élőhelyek, valamint erdők védelmével. A civilszervezet munkatársai azért dolgoznak, hogy gyarapítsák a természettámogatók körét, és aktívan részt vesznek a fiatalok természetvédő szemléletének kialakításában. Olyan programokat, kutatásokat szerveznek, amelyek célja, hogy a Duna-Kárpátok ökológiai régió változatos élővilága megmaradjon.
A civil szervezet azt a célját sem tudja egykönnyen teljesíteni, hogy a nagytestű viza ismét otthonra találjon a Dunában. A valaha őshonos hal visszatelepítése komoly akadályba ütközik, mert a romániai Vaskapu miatt nem tudnak felúszni a folyón, holott hazánkban még mindig vannak számukra olyan kedvező vízi területek, ahol tudnának ívni.
A part menti zóna kiszáradhat
A WWF természetvédelmi igazgatója mégsem elkeseredett, mint lapunknak elmondta: “Szeretnénk hinni abban, hogy újra lesz vizánk Magyarországon! Ezért a WWF Európai Uniós pályázatot adott be, melyben annak lehetőségeit vizsgálnánk, hogy a Vaskapunál megépíthető-e egy olyan hallift, amely hosszanti átjárhatóságot biztosít a valaha hazánkban is őshonos vizák számára”.
Figeczky Gábor szerint a Duna magyarországi természeti értékeit rengeteg tényező veszélyezteti. Ilyenek például a felsőbb szakaszokon épült duzzasztók, amelyek miatt kevés a folyó hordaléka, így süllyed a meder. A mellékágakat többek között a hajózáshoz szükséges vízszint biztosítása érdekében elzárták, ezzel értékes élőhelyeket ítéltek pusztulásra. A Duna régi ártéri erdőinek, gyepeinek és mocsaras vidékeinek helyén vegyszerekkel kezelt szántóföldek terülnek el, a partra és annak közelébe települt nagyobb ipari üzemek pedig folyamatos terhelést és potenciális szennyezőforrást jelentenek.
A tokfélék (színtok, viza, vágótok, kecsege, sőregtok) között az egyik legjelentősebb a vizatok. Magyar nevei: viza, őrhal, szinviza, vizahal. Hosszúsága eléri a 3-4 métert és súlya a 6 kilogrammot. Hazája a Kaspi és Fekete-tenger és az oda ömlő folyamok alsó szakasza. Ma már nem jön fel a magyar Dunába, illetve a Vaskapu fölé. Utoljára az 1950-es években fogtak vizát. A tokféléket mégsem a húsuk, – bár jelentős mennyiségű, nagyon finom hútömeggel rendelkeznek - hanem ikrájuk és úszóhólyagjuk miatt halászták. Az ikrából készítik a kaviárt, az úszóhólyagból pedig a halenyvet. A közmegítélés szerint a legfinomabb kaviárja a vizának és a kecsegének és a sőregtoknak van, de az írtóhalászat következtében, ma már a kecsegetok fogásának sincs gazdasági jelentősége Magyarországon. (www.freeweb.hu)
Az igazgató a legaktuálisabb problémaként mégis azt jelölte meg, hogy egy nagyszabású Európai Uniós projekt keretében majdnem egész évben 180 m széles sávban 2,5 méteres merülési mélységű hajók közlekedésére is alkalmassá kívánják tenni az egész folyót.
A tervek szerint emiatt egyes szakaszokon a folyómedret például kotrással mélyítik ki, ami komoly károkat okoz az ottani élővilágban. Ugyanakkor a part menti zóna növény- és állatvilága sincs biztonságban - figyelmeztetett, mert a talajvíz szintje süllyedni fog és ennek következtében a növények gyökérzete nem éri el a fennmaradáshoz szükséges talajvizet és kiszárad - mondta a NOL-nak a szakember.
Az igazgató szerint azon kellene gondolkodni, hogy a hajózást hogyan lehetne hatékonyabban fejleszteni, a folyó természeti értékeinek veszélyeztetése nélkül. Azt is meg kell vizsgálni, hogy kialakítható-e olyan teherhajóflotta, amely hasonló gazdasági feltételekkel sekélyebb vízben is tud közlekedni.
Kecsege
