A mai elődöntők előtt a csütörtök pihenőnap volt a férfitornán. Kemény Dénes szövetségi kapitányt az Eb eddigi hat, valamint a további két mérkőzéséről, no meg a kulisszák mögött történtekről kérdeztük.
Magyar-szerb. Kemény...
- Idefelé jövet reménykedett a két szünnapban?
- Természetesen. Nem is csak azért, mert ez azt jelentette volna, hogy megnyertük a csoportunkat, hanem azért is, mert nem kellemes negyeddöntőt játszani, azon csak megégni lehet. Feszültnek láttam a játékosokat, megviselte őket az elmúlt néhány hét. Mindenki mindent beleadott, nem volt olyan akció az előkészületi mérkőzéseken, amelynek ne lett volna jelentősége, hiszen a keretbe kerülés volt a tét. Talán kicsit sokat is játszottunk, de nem választhattunk, dátumok közé voltunk szorítva.
- Egygólos győzelem a horvátok ellen, egygólos vereség a montenegróiaktól. A két legfontosabb csoportmérkőzést miként értékeli?
- Egyik eredmény sem valós. A horvátok ellen végig kettővel-hárommal vezettünk, a végén kaptunk két elkerülhető gólt, így lett szoros. Montenegrónak túl sok gólt ajándékoztunk a védekezésünkkel; az a meccs az utolsó negyedben beállt döntetlenre, aztán a hajrában ítéltek ellenünk egy emberelőnyt, azt belőtték, de nem éreztem, hogy benne lett volna a játékban a vereség.
- A spanyolok elleni mérkőzés közben felmerülte-e önben, hogy akár ki is eshetünk?
A magyar női vízilabda-válogatott csütörtökön a rendező spanyolokkal játszott elődöntőt, és a hazai pályának "köszönhetően" - illetve, ezt majd döntsék el a semleges hozzáértők - 8:7-re kikapott. Egy góllal vereséget szenvedni bosszantó dolog, hát még, ha tudjuk, hogy 7:4-es vezetésről sikerült elbukni a mérkőzést. A negyedik negyed elején még három gól volt az előny, akkor azonban elszakadt a cérna: hogy kiknél, az ismét csak megítélés dolga. A kiállítási arány mindenesetre 10:5 volt - talán mondanom sem kell, hogy nem az öt állt honfitársaink neve mellett -, az viszont immár megkérdőjelezhetetlen, hogy a magyar válogatott nem jutott a döntőbe. A végén volt még egy halvány esély, ám Valkay Ágnes kapufát lőtt. Így vigaszdíjnak marad a bronzmeccs...
- Persze. De nem közben, hanem rögtön a montenegrói meccs lefújása után. Nem szoktam bírálni a játékvezetőket, azon ellenben elgondolkodtam, hogy milyen sok a szubjektív döntés. Mármost ha egy mecscsen hoznak hat ilyet, és ez nem oszlik meg egyenlő arányban, hanem az egyik csapat kap hat előnyt kétes szituációban, a másik meg egyet sem, akkor ott nem stimmel valami. Egyébként azon a mérkőzésen formán kívül védekeztünk, ezért nincs értelme a bírókkal foglalkozni.
- Mennyire érzi őszintének az olimpiai részvevő csapatok játékát? Úgy is kérdezhetném, hogy mennyire tárulkoznak ki?
- A legfontosabb torna az olimpia, de egy Európa-bajnokságon is győzni szeretne mindenki. Nem mondom, ötgólos vezetésnél már tartalékolnak a csapatok, de kiélezett szituációban elő kell venni a tarsolyból mindent, különben vereség a vége. Két csapattal kapcsolatban gyanús, hogy többet tud, mint amennyit mutat: a horvát válogatottról érzem, a mienkről meg tudom.
- Akadtak bírálói, amikor kijelölte az Európa-bajnoki, egyúttal gyaníthatóan az olimpiai keretét. Az eddig látottak alapján megingott-e valakiben a bizalma?
- Maradéktalanul senkivel sem vagyok elégedett, ahogyan csalódni sem csalódtam senkiben. Ne feledjük, egy hónap van Pekingig. A csapat egészével nincs gond, néhány játékos teljesítményére viszont ráférne némi javulás. Az alapos elemzésre ott lesz a jövő hét, ám már most az az érzésem, hogy a centerjáték biceg. Mint egy teniszjátékos labdája a falról, úgy pattanunk le az ellenfél védőiről. Fölúszunk, aztán már jöhetünk is vissza. A mai vízilabdában gáláns ajándék a sok támadóhiba.
- Pénteken a nagy rivális szerbekkel találkozunk a döntőbe jutásért...
- Nyilvánvalóan presztízscsata lesz, de van itt még más is. Nem elég, ha jó a csapat, önbizalomra is szüksége van. A friss Eb-győztesre másként tekintenek az olimpián. Ne csak a vetélytársak tartsanak tőlünk; mi is érezzük, hogy esélyesek vagyunk. A montenegróiakkal például egy csoportban leszünk Pekingben, ezért sem volt mindegy, hogy az Eb-n ők egyenes ágon lettek elődöntősök, mi meg pluszmérkőzéssel. A szerbek ellen teljes erőbedobással kell játszani, mert ha csak hatvan százalékot adunk ki magunkból, sosem tudjuk meg, hogy a száz mire lett volna elég.
Malagából jelenti kiküldött munkatársunk
Mindent bele!
