A növényeket, legalábbis leveleiket általában zöldnek gondolják, holott vannak nemcsak ősszel más színűek, tarkabarkák, csíkosak, pettyesek. Nem véletlenül színesednek a levelek, ezt a tulajdonságot a kert, lakás szépítésekor érdemes kihasználni.
Kertfestés növényekkel
A másság titka
A levél zöld színét a klorofill adja. A klorofill révén jut a növény energiához. Az általában zöld növényben a más színanyagok képződését a fény szabályozza. Így érthető, hogy a tenyészidőszak során a rendelkezésre álló fény erősségével és a megvilágítottság hosszával együtt a levelek színanyagtartalma, azaz a levelek színének erőssége is változik. Például a félárnyékba vagy árnyékba ültetett piros levelű cserjék nemegyszer megzöldülnek. A levelek elszíneződése öregedésüket jelzi. Ilyenkor a növény által felvett vízben lévő sók koncentrációjának növekedése okozza a színváltást. Az élő levél ugyanis tiszta vizet párologtat el, és a növény szempontjából felesleges anyagok a levélben maradnak. A levélhullás előtt először lebomlik a klorofill.
A levélben maradó karotin és xantofil sárgává, barnává változtatja a lombozat színét. A kezdeti sárgulást a különféle fajtákban, változatban más és más, másodlagos színezőanyagok módosítják. Például a vörös elszíneződést egy antocián nevű vegyület okozza. Az örökzöldek és tűlevelűek szintén elhullatják lombjukat, csakhogy kevésbé látványosan. Leveleik élettartama ugyanis több év, ennyi idő alatt cserélődnek ki.
Vannak azonban olyan növények is, amelyek egész életükben a zöldtől eltérő színűek. A klorofill mellett az antociánok (vörös), flavonoidok, karotinoidok (sárga) képesek arra, hogy a fényt elnyelve a fotoszintézist támogassák, ráadásul az antociánok úgy is működnek, mint emberi léptékkel a napszemüveg vagy a magas faktorszámú napolaj, védik az értékes növényi sejteket az erős sugárzástól.
Lombjukkal vagy virágukkal díszítenek a növények. Nemcsak a zöld levelű növényekkel szabad a kertet teleültetni. Az ötletszerű kiültetést azonban mindenképpen kerülni kell. A városi kertekben, ahol a nagy épületek monotóniáját kell színekkel élénkíteni, érdemes több, állandóan színes növényt telepíteni, míg a tágasabb vidéki kertekben már óvatosabban kell eljárni. Léteznek klasszikus színkombinációk, ilyen például a zöld, szürke, rózsaszín, bíbor. Erre példa lehet egy garázs csúf betonfala, mellette lugasra klemátiszt futtatnak, magán a garázsfalon pedig Mandzsu aktinídia kúszik, s ha van hely, akkor egy törpe japán juhar tovább színesítheti az eredeti szürke monotóniát. Mielőtt a színválasztásban bárkit befolyásolni szeretnénk, ajánljuk, szerezzen egy színkört - ha máshol nem, valamelyik internetes keresőbe be kell írni: színkör, és a program felkínál több lehetőséget is. Az optikai segédletet alkalmazva az egymás melletti színes egynyáriak, évelők és fás szárúak színválasztásakor már nem lehet hibát elkövetni. Nem kell feltétlenül színesíteni a kertet, mert a gyep, cserjék, fák zöld levelének árnyalatbeli különbsége, a növények által tagolt tér fény-árnyék hatása napközben sokféle optikai játékra ad lehetőséget.
Ha mégis az élénkítés mellett döntenek, akkor a növényválasztáskor figyelmesen kell eljárni: előbb a méretet, majd a színt kell eldönteni, ezután jöhetnek az olyan apró részletek, mint a koronaalak, hajtásrendszer, a levelek, virágok aránya, formája. A még rokon növényeknek sem kell sminkesdobozba nyúlni ahhoz, hogy egymástól különbözőre, tetszetősre pingálják magukat. Eltérő egyéniségük hangsúlyozására - a gondozási különbségeken túl - bőségesen elég a levelek színén, tagoltságán változtatni. Egyébként ezt a lehetőséget használják ki a nemesítők, amikor újabb fajtákat, hibrideket hoznak létre. Azokban a kertekben, ahol a zöld gyep dominál, mindenképpen mutatósak lesznek az egyneműen más színű, vagy zöldes, esetleg sárga, fehér árnyalatú, szegéllyel, pöttyökkel tarkított cserjék, alacsony fák.
A kert létesítésekor, vagy új, a korábbiaknál színesebb növények, esetleg a meglévőkkel harmonizáló, de változatosabb egyedek ültetését nem szabad elkapkodni. Nemcsak az intenzíven virágzókkal lehet tarkítani a kertet, hanem a színes vagy mintázott levelűekkel. El kell azon is gondolkodni, hogy vajon egész évben elegendő díszt nyújt egy ősszel fantasztikus színeket produkáló ecetfa vagy egy kecskerágó. De ugyanez vonatkozik a néhány hétig gyönyörű orgonára, liliomfára. Mennyivel másfajta kerti dísz egy színes levelű cserszömörce, amelyik júliustól parókaszerű termésével mesehangulatot ébreszt.
Nem szabad a növényvásárlást elkapkodni, hiszen a jól felszerelt kertészeti árudákban egy-egy faj, avagy fajta számtalan változata megtalálható. A legtöbb népszerű, eredetileg zöld színű cserjének, fának sokféle színes változatát hozzák forgalomba. Az egyik legsokoldalúbb a juhar (Acer: A.) példáján is érzékelhető, milyen választékból lehet a megfelelő helyre a pontosan odaillőt megtalálni. Található közöttük magas növésű, de kis fává fejlődő, sőt cserjeszerű is. Az alaki különbség mellett a levelek színezése és mérete is meglehetősen nagy változatosságot mutat. Természetesen vannak közöttük zöldek, olyanok, amelyek ősszel - ha a szél hamar nem kopasztja meg a fát - különleges árnyalatúra színeződnek, ilyen a tűzvörös, korai, hegyi, vörös juhar. Mások állandóan bordók, vörös levelűek, ilyenek az A. palmatum változatai. Megint másoknak, ahogy az A. platanoides "Drummondii" változat leveleinek szélén fehér, sárgásfehér vagy rózsaszín sáv húzódhat.
Színes levelek
Sárga: buxus, ezüstjuhar, fűzfa, hársfa, sárga levelű szivarfa.
Vörös: berkenye, cserszömörce, galagonya, japán babérhanga Mountain Fire, Júlia borbolya, keskeny levelű kőris, vadszőlő, vöröslevelű májusfa.
Mintás: borbolya, borostyán, fürtös hanga, hibiszkusz, hibrid ezüstfa, kecskerágó, magyal.
Vöröses-barna: borbolya, bükk, tölgy, platánfa, vadgesztenye.
Bordó: veresgyűrű som, vérmogyoró.
Díszítő értékű termések: berkenye, díszalma, galagonya, hóbogyó, madárbirs, tűztövis, szivarfa.
A távol-keleti díszcserjék is egészen különleges színvilágúak, és a keleti kertészeket dicséri, hogy nem egy, igen különlegesen díszítő növényük termése még ehető is. Ha a színességet értékeljük, akkor a kínai abélia igazi csodanövény, mindene másféle. Vöröslő szőrös hajtásain lévő zöld tojásdad levelei ősszel lilás színt öltenek. A növény értékét csak növeli, hogy illatos, tölcsér alakú, rózsaszínes fehér virágait júniustól késő őszig folyamatosan bontja. Az elvirágzás után a rózsaszín csészelevelek tovább díszítenek. Akinek ez kevés, keresse a nagy virágú abéliát.
A kínai aktinídia, ismertebb nevén a kivi, kiváló, gyorsan növekvő pergolanövény. Aki termést is akar, fiút és lányt is ültessen, mert kétlaki. Mostani felsorolásunkban a kivi csak kitérő, mert egyedüli extra színe, a zöld levelektől elütő szőrős, barnásvörös hajtása van. Ellenben rokona, a Mandzsu aktinídia már a nagy hagyományú távol-keleti kertész tudósokat dicséri. Termése ehető, mégis a hímívarú cserje a kedveltebb, ugyanis levelei egy része, valamint a csúcsa fehér, majd júniustól rózsaszínű lesz.
A Kínai lilabogyónak nem a levelei, hanem rengeteg, egészen november végéig a kis bokron maradó, gyöngyszerű lilásrózsaszín termése adja legfőbb díszítő értékét.
Az egynyári struktúranövények kiválasztásával már óvatosabban kell eljárni, ugyanis a színes levelű fajták között vannak olyanok is, amelyek a hónapok előrehaladtával veszítenek főerényükből, színességükből, azaz a szépségükből. Ilyen a virágcsalán.
A vörös levelű japán juhar minden kertet feldob, de nehéz jó helyet találni számára
