Gyógyszerek, gyógykezelések válhatnak "határtalanná" az egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogokról nemrégiben elfogadott brüsszeli irányelvjavaslat szerint. A testület tervei szerint félmilliárd európai polgár számára válna lehetővé, hogy bármely uniós tagállamban igénybe vegyen egészségügyi ellátást. A költségeket saját országának társadalombiztosítója fedezné. A javaslat igencsak bővítené a betegek lehetőségeit.

Sajátos helyzetet teremthet azonban, ha az egyre terebélyesebb várólistákat "kívülről" kezdenék megkerülni az emberek. A szabad szolgáltatásválasztás ugyanis azt jelenti: az EU teljes területén jogosultak a saját biztosítójuk által fizetett ellátásra. Kérdés, hogy minden további nélkül dönthet-e egy beteg úgy, hogy az epekövét, a gerincsérvét vagy csípőficamát mondjuk Ausztriában kívánja megműttetni. Igaz, korlátot állít fel, hogy a tervek szerint a külföldön egészségügyi szolgáltatást igénybe vevő betegek költségeit csak oly mértékben térítenék meg, mint ha odahaza részesültek volna az ellátásban. Ha tehát Ausztriában többe kerül a műtét vagy a kezelés, mint itthon, akkor a különbözetet a betegnek kell kifizetnie. De így is lehetőséget kapna arra, hogy pénzzel lerövidítse a várólistát a maga számára, ami etikailag kifogásolható.

- Ha a biztosító külföldi intézménynek ilyen alapon fizet, azt az itteni egészségügy kaszszájából teszi. Ha valaki így kerüli meg a várólistát, azzal a többieket előzi meg. Egyértelműen sérülhet tehát a többi beteg joga - vélik kórházi vezetők. Igaz: a kórházak, a betegellátók kizárólag a saját államukban érvényes jogszabályok alapján járhatnak el. Így bármilyen irányelv legfeljebb a törvényhozókat kötelezi arra, hogy alakítsák át a jogszabályokat - mondja Varga Ferenc, a Magyar Kórházszövetség elnöke, aki szerint a különböző uniós országok egészségügyi rendszerei annyira eltérőek, hogy összehangolásukhoz a jelenlegieknél sokkal részletesebben kidolgozott szabályokra lenne szükség.

- Ha a külföldi kórháznak a magyar pénztár az itteni árakat fizeti, nyilván nem lesz érdeke elvégezni a beavatkozást. Ahogy az itteniek sem fogják teljesítménykorlátjuk terhére, ráadásul a magyar betegek rovására ellátni a külföldieket, ha ők is csak a hazai árakat fizetik. Más a helyzet, ha minden országnak a saját árszínvonalán kell térítenie az ellátást, így ugyanis már megéri a kórházaknak külföldi pácienseket fogadni - mondja az elnök. Kérdés azonban, hogy van-e elég kapacitás, el tudnak-e látni anynyi beteget, mint ahányan bejelentkeznek, s ha nem, az "értékesebb" külföldi beteg kiszorítja-e a magyarokat.

Az egészségbiztosító szakembere csírájában fojtja el a felvetéseket: az egészségügy nemzeti ügy, így a betegvándorlás legfeljebb akkor kerülhet szóba, ha a törvények változnak. Magyarországon minden egyes beteg külföldi kezeléséről külön döntenek. Erre évente 680-700 millió forintos nyitott keret van, és a szakmailag illetékes országos intézet (azaz a legmagasabb orvosi fórum) dönt arról, indokolt-e annak igénybevétele.

Az elbírálásnál három fő szempontot vesznek figyelembe. Az első, hogy adott országban a kezelést a napi gyakorlatban alkalmazzák-e, amennyiben adott esetben Magyarországon viszont nem. Illetve, nem biztosítható-e úgy a kezelés, hogy a külföldi orvost hívják ide. És még valami: mekkora az esély arra, hogy a kinti beavatkozás sikeres lesz.

Lengyel Balázs, az OEP főosztályvezetője szerint mindez egy irányelv elfogadásával mit sem változik. A rendszerek olyannyira eltérnek egymástól, hogy ha pusztán a "zöld utat" adnák meg, részletes belső szabályozók nélkül valószínűleg több ország egészségügyét az összeomlás fenyegetné.

Pihenőszoba az amszterdami Onze Lieve Vrouwe Gasthuis kórház kardiológiai osztályán. Vonzó kilátás