A bíróság ítéletei viszont csapdajellegűek ugyan, de reményt adnak. Van fellebbezés. Kitörés. Most azonban még ott tartunk, hogy nem büntethető, aki tojással dobált, mert a korábbi ítéletek alapján azt hihette, hogy azt nem büntetik. Bár már akkor is kellett volna. A továbbiakban pedig még kevésbé lesz büntethető bárki, hiszen legutóbb sem büntették meg a melegfelvonulásra rontókat, akik ugyanis azt hihették, hogy ezt nem szokták megbüntetni. Ha semmi nem változik, lesz azért büntetés, ne legyen kétség. És az sem, hogy nem vétkeseket fog érni. Ezért kellett tegnap leülni egymással az öt közjogi méltóságnak, ha kiállni nem is sikerült.

Sok kifejezésünknek keressük még a jelentését. Ilyen a közjogi méltóság is. Van-e méltóság a titulus átlelkesítésére? Vagy inkább közjogi kollégákról beszélhetünk, hogy azt a kifejezést idézzem, amit Sólyom László tízezer méter magasból küldött hűvös válaszában használt, amikor elfogadta a kormányfő invitálását.

Most mintha megérezték volna, hogy nemcsak a miniszterelnök vár politikai hasznot, ha azt vár, hanem az emberek is támpontot. Segítség lett volna az is, ha a bíróság például azt mondja: ami nem okoz sebet, dobható. Paradicsom, paprika, főzőkolbász, szeletelt hagyma, tojás. Bármi. De még ezt sem mondták. A közélet pedig most nincs azon a szinten sem, mint azok a kocsmák, ahol ki van írva, hogy a padlóra köpni tilos, amiből következik, hogy a másik emberre pedig végképp. Itt még nem tartunk. A futballpályákon már tudják, hogy nem lehet egymásra engedni két tábort. Ki kell hagyni egy szektort, különben nagy baj lehet. Most itt senki nem hagy ki semmit.

Ahogy az államfő szavai ígérték: kollegiális volt a tegnapi öszszejövetel. De legalább volt. Egyelőre azonban kevés a jele, hogy sokaknak nagyon fájna, ami itt történik.

A Fidesz a törvényesség és a rend pártja, amely elvárja az államtól, hogy biztosítsa a köznyugalmat, tették közzé a tegnapi találkozó után. Mondta ezt az a szervezet, amely rácsúsztatta nagygyűlését 2006. október 23-án a Kossuth téri csapatokra, és nagy megindulással tapasztalta azt, ami nyilvánvaló volt az első pillanattól, hogy a rendőrség nem lesz képes lehámozni az agressziót a sima politikai ellenszenv-nyilvánításról. Ahogy azóta sem.

Meglehet, a politikusok és méltóságok nem tudnak még segíteni, de legalább jajgassanak. Annak idején sámánok feküdtek így a szenvedők mellé, siránkozva. Még ez is jobb, mint a semmi. Itt még nem fáj eléggé. Mint akit tojással találtak el: kínos, de nem több. Elfordulunk, letöröljük, azt hisszük, hogy nyom nélkül eltűnik. Vagy keresünk magunknak is dobnivalót. Pedig már ragad minden.

Tán csak ez a tegnapi hír nem: az idén első ízben az osztrák parlament előtt is felhúznak két szivárványzászlót Bécsben a szombati melegfelvonulásra, amelyre százezer résztvevőt várnak. A villamosok napok óta szivárványszínű zászlócskákkal közlekednek, és a melegek szimbóluma lobog a városházán is.

Tudom, persze, köcsög osztrákok, Latour nyakán kötél. Lamberg szívében meg kés. Tegyük már el.