- A múlt szombati utcai zavargások után a miniszterelnök azt nyilatkozta: betelt a pohár, ezért rögvest önvédelmi mozgalmat hirdetett. Ön mit hirdet?

- Felháborítónak tartom a szombaton történteket. Ez a köztársaság szégyene. Néhány tucatnyi ember próbálja évek óta destabilizálni az alkotmányos rendet, ez ellen össze kell fogniuk a demokratikus erőknek, értékrendjüktől függetlenül elítélni az utcai erőszakot, de nem pártrendezvényeken. Amúgy persze mindenki olyan pártrendezvényt szervez, amilyet akar.

- Elhatárolódtak már párszor, közösen és külön-külön is - szombaton ettől még nyugodtan gyújtogattak rendőrautókat, ütöttek politikusokat, újságírókat. Két szocialista politikus mellett az SZDSZ két politikusát is támadás érte: Horn Gábor ügyvivőt megverték, Léderer Andrást, az Új Generáció elnökét kővel találták el.

- Horn Gábornak és Léderer Andrásnak ezúton is szeretném kifejezni tiszteletemet a helytállásukért, egyúttal szeretném nyomatékosítani, hogy senki ne gondolja, hogy ezzel meg tud félemlíteni minket! A pártvezetők közül egyedüliként vettem részt a Meleg Méltóság Menetének megnyitóján, demonstrálva elkötelezettségünket a kisebbségi jogok mellett. A hétvégén történtek után még keményebben kell fellépnünk az erőszakkal szemben. Abban pedig igaza van, hogy a szavaknál többre van szükség. Találkozom jogvédő szervezetekkel, hogy tárgyaljunk arról, milyen konkrét lépéseket tehetnénk az erőszak visszaszorítására, a szabadságjogok korlátozása nélkül. Tarthatatlan, hogy az utcai randalírozók megússzák büntetlenül, miközben még kisebb közlekedési szabálytalanságokért is százezer forintokra bírságolnak embereket. Ha valami aláássa az alkotmányos rendet, akkor ez az! De nem hiszek a törvényi szigorításban, hiszen a hatósági, jogi eszközök most is megvannak arra, hogy a rendőrök, az ügyészek és a bírák sokkal keményebben lépjenek fel. Csakhogy még élnek a jó öreg kádári reflexek a jogalkalmazókban és a hatóságokban is. Mindenki hárít, fölfelé mutogat, a jogalkotótól várja a megoldást. Ezúttal azonban már nem hárítható a felelősség az Országgyűlésre.

- Egy hónapja vezeti az SZDSZ-t, előtte egy évig volt környezetvédelmi miniszter. Amióta elnök, kis híján minden területet prioritásként nevezett meg a versenyképességtől a nyugdíjreformig, az alkotmányos rend védelmétől az ügynökakták megnyitásáig. Néha talán elhangzott ugyan a környezetvédelem szó is... Hányadik helyen áll a fenntarthatóság, a környezettudatosság a listáján? Szívesebben cseveg Semjén Zsolttal Tibetről?

- Politikusként egyebek mellett az a dolgom, hogy megpróbáljak szót érteni más értékrendet valló politikustársaimmal is, és megtalálni azokat a közös pontokat, amelyekben kimozdulhatunk végre az állóháborúból. Semjén Zsolttal természetesen nincs sok olyan témánk, amelyben egyetértenénk. De a környezetvédelem épp ezek egyike. A sajtótájékoztatónkon talán elsőként éppen a környezetvédelmet említettem, és természetesen nem ez volt az egyetlen alkalom az elmúlt egy hónapban sem, amikor a környezettudatosságról beszéltem. Ugyanakkor az talán természetes, ha pártelnökként mással is foglalkoznom kell. Az SZDSZ új arculatának egyik fontos, hangsúlyos eleme a környezet védelme, a fenntartható fejlődés, de az elnökségem első hónapjában elsősorban a párbeszéd programján volt a hangsúly.

- Mégsem igazán látszik az SZDSZ új karaktere.

- Talán csak más, mint volt az elmúlt években, és idő kell ahhoz, hogy ez mindenki számára világossá váljon. Az új arculat számos elemből áll, s ezek egyik legfontosabbika a párbeszéd. Miközben elveinket szilárdan - az eddiginél szilárdabban - kell képviselnünk, ki kell lépnünk a politika mai kóros állapotából, amely a mély gyűlöletből táplálkozik. Ha egy külföldi idelátogat, megdöbben azon, hogy már az is szenzáció ebben az országban, ha két politikus tizennégy év után szóba áll egymással! Jellemző, hogy rengeteg üzenetet kaptam az Orbán Viktorral, illetve Gyurcsány Ferenccel való találkozás után, hogy magával a sátánnal paktálok. Ezek a mély indulatok azok, amelyek visszavetik ezt az országot, ez szüli ezt az értelmetlen, gyilkos háborút. Mi, liberálisok azt kívánjuk demonstrálni, hogy igenis képesek vagyunk közös hangot találni bárkivel, aki a demokratikus játékszabályokat betartja.

- Játékszabályokat? Felsoroljunk párat, amit az SZDSZ szerint Orbán vagy Semjén felrúgott?

- Ha állandóan tízéves sérelmeket hánytorgatunk fel, azzal nem megyünk semmire. Hol tartana ma Írország vagy Spanyolország ilyen hozzáállással?

- A pártok vezetőivel még az előtt találkozott, hogy az új, ellenzéki mozgásteret meghatározó

stratégiájukat elkészítették volna. Volt így értelme?

- Rosszak az információi. Az SZDSZ vezetősége megtárgyalta és elfogadta a stratégia fő irányait, én ezek ismeretében mentem tárgyalni. A stratégia lényege, hogy felelős ellenzéki pártként kívánunk politizálni, amely cselekvésre kényszeríti a kormányt. Világossá tettük a pártvezetőkkel folytatott találkozókon is, hogy cselekvési programot várunk a szocialistáktól. Kiharcoltuk, hogy ez még augusztusra elkészüljön, s ez komoly siker. Ha ez nem lesz elfogadható számunkra, szakértői kormány alakítására teszünk javaslatot. Ha az Országgyűlés ezt létre tudja hozni, akkor máris sokat tettünk a végrehajtó hatalom cselekvőképességéért. De ha ez sem bizonyul hatékonynak, akkor beszélhetünk az előre hozott parlamenti választásról.

- Nem arról szólt a pártelnöki programja, hogy "vége az ultimátumpolitikának"?

- Jól emlékszik, de ebben mi az ultimátum? Én tárgyalásokat kezdeményeztem a pártokkal, és nem a sajtón keresztül üzengettem nekik.

- Apropó, üzengetés: ön azt nyilatkozta a minap, elszánt a parlamenti frakció vezetését illetően. Kóka János volt pártelnök, jelenlegi frakcióvezető, akit két szavazattal győzött le az egy hónappal ezelőtti pártelnökválasztáson, szintén befeszített. Patthelyzet alakult ki. Mi a következő lépés?

- Kóka Jánossal többször tárgyaltunk már erről a kérdésről, meg fogunk egyezni.

- Csakugyan? Bármilyen tisztséget ajánlott fel Kókának, ő továbbra is kitart amellett, hogy a frakció éléről teheti a legtöbbet a pártért.

- Amit lehetett, már valóban felajánlottam Jánosnak, de a beszélgetésünknek még nincs vége, és nem szeretném ezt a nyilvánosság előtt lefolytatni.

Fodor Gábor