Július végéig kéne kidolgozniuk iraki és amerikai illetékeseknek azt a megállapodást (a haderők jogállásáról szóló egyezményt, SOFA), ami az ENSZ-mandátum decemberi lejárta után jogi alapot adna az amerikai katonák iraki tevékenységéhez. A határidőt Washington szabta, és szeretnék is betartatni. Azonban a tavaszi bászrai és bagdadi katonai akciók után Nuri al-Maliki iraki kormányfő magabiztosabbá vált, s jelezte: ideje lenne meghatározni az amerikai csapatok kivonulásának menetrendjét. Ezt Washington többször elutasította, mondván, előnyt adna a felkelőknek. Maliki nemzetbiztonsági tanácsadója kedden már úgy nyilatkozott, a menetrend a SOFA aláírásának a feltétele.
Maliki bekeményített a SOFA-n
- Az egyezményről még folynak a tárgyalások, konkrétumokat még nem lehet tudni - vélekedett lapunknak szűkszavúan Amel Al-Shemmari, Irak budapesti ideiglenes ügyvivője, aki elmondta: az iraki biztonsági erők 95 százalékban képesek ellátni feladataikat, a kiképzés területén kell még fejlődniük. A több mint félmilliós iraki biztonsági erők már kilenc tartományban vették át a felügyeletet Irak 18 tartományából.
A SOFA nem egyedi jelenség, az egyes dokumentumok azonban nagyon eltérők. Az USA körülbelül 80 országgal írt alá ilyet (bár amerikai illetékesek sem tudják pontosan, több ugyanis titkos), s a NATO-tagországok között is létezik SOFA-megállapodás. Az irakiak most elsősorban azon kitételek ellen tiltakoznak, melyek szerint az amerikaiak irányítanák az iraki légteret, az amerikai katonák és a biztonsági magáncégek fegyveresei továbbra is letartóztathatnak irakiakat. Egy kiegészítő szerződés szerint pedig az amerikai haderő megvédi Irakot a külső és belső fenyegetéstől - s az irakiak attól tartanak, így könnyű lesz őket belerángatni egy esetleges Iránnal szembeni katonai akcióba.
A feléledő iraki nacionalizmus mellett Maliki és a politikai elit az őszi helyhatósági választásokra is figyel, amikor elutasítja a SOFA egyes részleteit. A parlament jövő héten elfogadhatja a választási törvényt, s így ősszel akár átrendeződhet Irak politikai térképe. A Maliki-kormány a térség államai felé is bizonyítani akarja: nem Washington bábkormánya. A kurd és szunnita vezetők inkább hajlanának az amerikaiak feltétel nélküli maradására - hiszen saját érdekeik védelmét látják az idegen egyenruhásokban a síita vezetőkkel szemben. A térség arab országai sem tiltakoztak hevesen: az amerikai jelenlét nekik biztosítékot jelenthet Irán kordában tartására.