A XX. század végén kifejlesztett, rendkívül reményteljes génterápiás eljárásoknak (melyek segítségével bármelyik hibás gén működését célzottan lehet befolyásolni) ugyanis paradox módon épp a sejteket körülvevő sejtmembrán szab gátat. A zsírfázisú sejtmembrán ugyanis megálljt parancsol minden vízoldékony terápiás molekula sejtbe jutásának. Letoha Tamás és Szilák László különdíjjal elismert sikerének a titka az, hogy egy olyan, a sejtek membránjában megtalálható fehérjét azonosítottak, amely képes a hozzákötődő molekulákat a sejtek belsejébe juttatni. A magyar kutatók által azonosított, illetve nemzetközi szabadalmi bejelentéssel levédett eljárással így szabaddá válik az út a sejt belseje felé: a különböző génterápiás ágenseket a kutatók által feltérképezett membránfehérje segítségével a kellő koncentrációban, célzottan a sejtekbe lehet juttatni.

Az eljárás kifejlesztéséhez azonban igencsak rögös út vezetett: a kutatók kellő támogatás hiányában sokszor saját pénzüket áldozták a kísérletek még magyar viszonylatokban is igencsak szerénynek számító költségvetésére. A Letoha Tamás kiutazásához szükséges pályázati támogatást (150 ezer forintot) az MTA visszautasította. A neves amerikai (Harvard, Yale), angol (Oxford, Cambridge), japán és svéd professzorok által elismert tudományos eredmények fogadtatása itthon meglehetősen hűvös volt.

A kutatók hazatérése után az Országos Tudományos Kutatási Alapprogram (OTKA) a cardiffi konferencián sikert arató kísérletek megvalósítását lehetetlennek tartva, a csoport támogatását megtagadta. A kísérleti eredmények - melyek iránt számos külföldi biotech cég és gyógyszergyár is érdeklődik - hazai továbbfejlesztése Letoha Tamás szerint emiatt felettébb kétséges. Elképzelhető, hogy ez a magyar eredmény is külföldön hasznosul.