Olvasom a híreket a vezető ipari országok klímaügyi megállapodásáról. Hogy ezúttal amerikástul együtt megállapodtak az üvegházhatású gázok korlátozásáról. A század közepéig kell felére csökkenteni a szén-dioxid és fránya társai kibocsátását.
Klíma és furnér
Ami együtt jár persze számos intézkedéssel és nem csak a fejlett Nyugaton. A rohamléptekkel fejlődő Kínának és Indiának is meg kell tenniük a maguk önkorlátozását. Egyesek persze keveslik a megállapodás célszámait, a zöldek szerint a határidőt 2020-nál kellett volna meghúzni.
Ugyancsak friss hír, hogy Mexikóban egy nap alatt kilencmillió facsemetét ültettek el önkéntesek az ország évi 316 ezer hektáros illegálisan kivágott erdeinek pótlására. A mexikói kormány nem véletlenül vállalta a globális felmelegedés és az ezzel összefüggő erdőirtás elleni harc jegyében az ENSZ által kitűzött évi egymillió újonnan elültetett fa negyedét. Mexikó az ötödik a világ erdőirtással sújtott országainak sorában. A Greenpeace itt is kritizál, mondván, az ültetéssel párhuzamosan folytatódik az illegális fakivágás és az esőerdők zsugorodása.
Ez is eszembe jutott, amikor egy hazai fafurnér-forgalmazónál jártam, ahol az akác több mint kétszer annyiba került, mint a trópusi mahagóni-, okume-, koto-, limba- vagy makorefákból kivágott és ideszállított lemez. De a cseresznye- és diófákból készült burkolat ára még ennél is valamivel több. Sőt, a hazai és észak-amerikai fák általában drágábbak a klíma szempontjából olyannyira védett trópusi nemesfáknál. Tessék mondani, miről is állapodtak meg Japánban a politikusok?
