A londoni Globe Színház tavaly készült Rómeó és Júlia előadása az idén újra útnak indult Európában. A darabot egy dupla ajtós mikrobusz köré rendezte Elizabeth Freestone, amelyet piknikszerűen, pokrócokon ülve néz végig a közönség. A gyulai vár mögötti rét túl göröngyösnek, a nézők pedig túlontúl érdeklődőnek tűntek (olyan sokan váltottak jegyet, hogy intimitását és nézhetőségét vesztette volna az előadás), ezért a Tószínpadra költöztették a Montague-kat és Capuleteket.

A Globe erre a turnéra szerződtetett társulata minden alkalommal igyekszik hozzásimulni az adott helyszínhez. A szabadtér adta lehetőségeket - holdat és napsütést, fákat és kőfalat, esőt és tavacskát - a produkció javára fordítják. Sőt honlapjuk szerint a legextrémebb időjárás esetén is folytatják az előadást, ezért javasolják, hogy öltözködjön mindenki belátása szerint.

Csupa fiatalból áll a társulat, szám szerint nyolcból. Ki is pöcköltek a darabból néhány kisebb karaktert, szolgát és Montague-felmenőt, sőt a takarékosság jegyében gyakran több szerep került egy kézbe. Így például Capulet A-ból B-be rohan, hogy Lőrinc barát lehessen, majd szolgaként tűnik fel, pár perc múlva újra a barát gúnyáját veszi magára, aztán a színpad közepén rásegítik Júlia zord apjának klepetusát.

A ruhák egyébként korhűek: a XXI. században. Ahogy megy előre a cselekmény, úgy lépegetünk vissza a múltba. A farmer-póló, vászonnadrág-blúz kombinációkat fokozatosan egyre több Erzsébet korabeli jelmez váltja. A szenvedély, az őszinteség, a lendületesség és persze a legmélyebb szerelem - ezeket a kulcsszavakat diktálják az alkotók az előadás előtti sajtótájékoztatón. Szándékuk egyszerű: a lehető legtisztábban meséljék el a történetet.

Rómeóval, azaz Alan Morrissey-vel üldögélünk egy leandererdő aljában. A huszonöt éves színész, aki korábban a Royal Shakespeare Company tagja volt, arról mesél, hogy a londoni Globe-ban is játszották az előadást. Tulajdonképpen ugyanígy, mint itt, a szabadban - csak a mikrobusz nélkül. Mert ez a dupla ajtajú kocsi, amely jó szobának és erkélynek, templomkapunak és kriptabejáratnak, pont az anyaszínház színpadára utal, így felesleges lett volna ábrázolni azt, ami úgyis kéznél van.

Az utazásban, a naponta újuló helyszínekben az a különös, hogy egyik nap szikla tetején álló kastélyfalnál játszanak, másnap síkmező közepén, harmadnak egy tóra épített szigeten. És mindennek van üzenete: a gyulai tó esetében víz, mint a lélek és az érzelmek szimbóluma még nagyobb energiát adhat a darabnak.

A délutáni próba előtt még arról is szót ejtünk, sok fiatal nézi őket, gyakran beszélgetnek is velük előadás előtt vagy után. Megdöbbentően jól ismerik és értik a művet. Az egyik legkedvesebb kérdésre jól emlékszik: hogyan lehetne egy kisfiú Rómeó? És mi a romeóság receptje Morrissey szerint? "Légy őszinte, bátor és nyitott, vállalj fel minden kockázatot!" - hangzott a válasz.

Szenvedély, őszinteség és a legmélyebb szerelem