A fanyar koalíciós humor emblematikus terméke, a Pannon Puma ritkábban kerül már szóba, mint az eurócsatlakozási céldátum, néha-néha rugdossa valaki a dögöt: mi van, baszki, megfagytál? A vonatkozó arisztides, tevés viccet most hadd ne kelljen. Még jó, hogy nem léptünk bele. A poénparádét folytatandó: arra azért nem számítottunk, hogy az egész a nyakunkba ömlik. Lehetett itt annyi mindenre gondolni, amikor sokat szenvedett hazánk legújabb kori sikersztorijának legújabb szakaszába lépett, de arra aligha, hogy huszonhárommillió román vendégmunkás helyett 2008-ra Békés és Hajdú-Bihar megyékből magyar brigádok kelnek útra, hogy építkezéseken vállaljanak munkát odaát, Erdélyben, vagy hogy éppen idényjellegűleg segítsék a szomszéd ország nevetségesen elmaradott mezőgazdaságát. Pláne, hogy tehetősebb román polgárok nézegessenek házakat Gyula környékén, mert olcsóbb az ingatlan, mint Aradon, és megéri onnan bejárni akár, és hogy a bevásárlóturizmust sem az mozgatja román-magyar viszonylatban, hogy itt lehet nyugati hifitornyot kapni, hanem az, hogy itt olcsóbb a kifli. Vagy hogy az életképtelen, nyomorult kis Szlovákia szocreál fővárosának lakói alvóvárosként használják Dunakilitit és Rajkát, sőt egy-két burgenlandi települést is, mert a pozsonyi ingatlanárak már elszálltak csöppet. A Kárpát-medence büszke urai, a kultúrfölény dölyfös birtokosai viszont átjárnak Párkányba autót bérelni, postát föladni, vállalkozást bejegyezni, mert ott működnek a közszolgáltatások, egyáltalán, az állam, mint olyan ad életjeleket, ellentétben a magyarral. (Az is lehet, hogy a magyar élettér visszafoglalásának különösen ravasz módszeréről van szó.) Vagy gondoljunk bele, hogy öt-hat éve milyen megvetéssel tekintettünk azokra a primitív, fejlődőnek is alig nevezhető országszerű izékre, amelyekben mindennapos volt a köztéri buzizás, mindenféle társadalmi szervezetek, egyházak, politikusok hörögtek eltérő szexuális beállítottságú polgártársaik ellen, és melegfelvonulásokat, emberi jogi megmozdulásokat vertek szét paramilitáris barmok. Most milyen jól mulathat a bukaresti/pozsonyi értelmiség. Némi összeesküvés-elméletek segítségével még mentegethetjük magunkat, hogy mittudomén, itt sanda politikai provokáció van, mindenféle alattomos szándékok, titkosszolgálat és szándékos rendőri töketlenség, de amikor az ember, mondjuk, családi körben is kedélyes buzizást tapasztal a vasárnapi ebéd mellett, akkor nem nagyon lehet másra fogni a dolgot: itt tartunk agyilag, mi, magyarok, ez az úgynevezett társadalmi klíma vagy micsoda, fejben lassan beérjük visszafelé az 1992-es Romániát. A társadalmi klímaváltozás sebességét és irányát elnézve pedig nem biztos, hogy nem érjük meg, amikor Somogy megyei hadurak által feltüzelt drogos gyerekkatonák machetékkel tömegmészárlást rendeznek menekülttáborokba szorult, éhező Baranya megyeiek között. Ha mégis szerencsénk lesz, addigra talán elvisz bennünket az AIDS.