Ám a határozatban később megjelenik egy új fordulat - véli Szabó -, ami túlmegy a Btk. értelmezésén, és a törvényt kiegészíti. Szerinte ezzel van a gond.

Vagyis: a büntethetőséget ahhoz a feltételhez kötötték, hogy a gyűlöletbeszéd legyen alkalmas az erőszak világos és azonnali, jelen lévő veszélyének kiváltására. Érdekes, hogy ezt a határozat akkor csak egy angol nyelvű zárójeles hivatkozásként (clear and present danger) tartalmazta, amit Szabó azzal magyarázott, hogy az Halmai Gábor alkotmányjogász, Sólyom László egykori AB-elnök főtanácsadója Amerikában szerzett tapasztalatai hatására került bele a dokumentumba.

"Aki nagy nyilvánosság előtt (...) valamely nép, felekezet vagy faj, továbbá a lakosság egyes csoportjai ellen gyűlöletre uszít, bűntettet követ el" - mondta ki már 1992-ben is a Btk. A szabályozás a lényegét tekintve máig nem változott. Az egykori alkotmánybíró úgy látja, ebben a szövegben szó sincs az erőszak nyilvánvaló lehetőségéről. Az általános veszélyeztető tényállásból az AB kreált egy újat, amely szerint ez a bűncselekmény csak akkor állapítható meg, ha konkrét személyek elleni támadás reális kockázata állapítható meg. Szabó András szerint ezzel az AB annak idején túllépte hatáskörét, mert a Btk.-t a törvény szövegével ellentétes módon egészítette ki. Ő hiába tiltakozott, a többség leszavazta.

Az AB több döntésében is deklarálta az egyes alapjogok közötti sorrendet, és az emberi élet és méltóság védelmét abszolút értékként határozta meg - emlékeztet Szabó. Ehhez képest furcsállja, hogy a testület a véleménynyilvánítás szabadságát bizonyos helyzetekben máig fontosabbnak tartja, mint az emberi méltóság védelmét. Ezért a szólásszabadság az AB döntéseinek tükrében esetenként a gyalázkodás szabadságát is jelenti.

A Szabó által megidézett Halmai Gábor kérdésünkre leszögezte: szó sem lehet arról, hogy neki ekkora befolyása lett volna az alkotmánybírósági határozatokra. Emlékezete szerint az történt, hogy az előadó bíró előterjesztését az AB tagjainak fele támogatta, fele viszont nem. Szabó ugyanis előadóként a Btk.-nak azt a rendelkezését sem találta alkotmányellenesnek, amely szerint "aki nagy nyilvánosság előtt a magyar nemzetet, valamely nemzetiséget, népet, felekezetet vagy fajt sértő vagy lealacsonyító kifejezést használ, (...) vétség miatt" marasztalható el. Ezt a passzust az AB 1992-ben megsemmisítette. Ekkor vállalkozott Sólyom László akkori alkotmánybírósági elnök arra, hogy maga is közreműködik a határozattervezet megszövegezésében.

Ezek szerint ekkor került be a közvetlen és azonnali veszély kiváltásának lehetősége, mint a büntethetőség feltétele.

Minden tekintetben vállalható döntés született 1992-ben - állítja Halmai. Az alkotmányjogász szerint ezt a legutóbbi időszakban történtek sem vonják kétségbe. Állítja, hogy a szélsőséges megnyilvánulások előtt nem ez a határozat nyitotta meg az utat, hiszen Sólyom egy későbbi kötetében maga magyarázta: az AB-döntés nem azt jelenti, hogy be kell következnie az erőszaknak, csupán annak lehetőségét kell valószínűsíteni.

Az igazságszolgáltatás azonban nem tudott mit kezdeni ezzel a határozattal. Halmai szerint példa a hatóságok bizonytalankodására, hogy amikor feljelentést tettek, mert valaki nagy nyilvánosság előtt a kommunisták gyermekeinek felakasztására buzdított, az ügyészség nem látott okot a nyomozás elrendelésére. Szerinte akkor meg a bíróság tévedett, amikor a galíciai jöttmentek kirekesztésére buzdító ifjabb Hegedűs Lóránd ügyében felmentő ítéletet hozott. A múlt heti melegfelvonuláson történtek kapcsán ugyanez a véleménye: a rendzavarók ellen közösség elleni izgatás miatt is el kellene járni. Az alkotmányjogász szerint tehát nem az AB-határozattal, hanem a jogalkalmazással vannak gondok.