A nemzetközi sajtó fokozott érdeklődése közepette mondta ki ítéletét az egyenlítői-guineai bíróság. A fővádlott, az 56 éves Simon Mann (a legelitebb brit intézményekben, az etoni internátusban és a sandhursti katonai akadémián végzett) büntetése 34 évi, négy hónapi és háromnapi szabadságvesztés. Az ügyész csupán 31 évet kért! A kéz- és lábbilincset viselő egykori SAS-tiszt mégsem omlott össze. A tárgyalásra szokatlan módon beengedett nyugati újságírók ezt azzal magyarázzák, hogy Mann ellenszolgáltatást kap az afrikai ország fejétől, Teodoro Obiang Nguema Mbasogótól, amiért mindent kitálalt, bemártva cimboráját, Sir Mark Thatchert, állítólagos megbízóját, a Londonban visszavonultan élő libanoni multimilliomos üzletembert, Ely Calilt és egyenlítői-guineai segítőit is.

Az utóbbi hat 1-18 évet tölt rács mögött. Mann a hírhedt Black Beachben üli le büntetését, hacsak nem adják ki Nagy-Britanniának, vagy, mint erre a tudósítások céloznak, az elnök nem kegyelmez meg neki. A 2004-es puccskísérletben játszott szerepe miatt előbb Zimbabwében, majd az Egyenlítői-Guineában bebörtönzött, súlyos beteg férfi állítólag naponta delikát vacsorát fogyaszt el a börtönben a nemzetbiztonsági miniszter, Manuel Nguema Mbo társaságában. A rezsim megengedi számára, hogy rendszeresen felhívja telefonon a családját Angliában. Mann még soha nem találkozott hetedik gyermekével.

Simon Mann, aki a Skót Gárdisták és az SAS különleges alakulat tisztjeként többek között Észak-Írországban és az Öböl-háborúban is szolgált, több mint hatvan dél-afrikai zsoldos élén készült Afrika harmadik legnagyobb olajvagyonával rendelkező országa elnökének elmozdítására. A puccsot a zimbabwei hatóságok akadályozták meg, amikor 2004 márciusában Harare repülőterén őrizetbe vették az összeesküvőket. Mannt négyévi hararei raboskodás után adták ki az egyenlítői kis országnak. A fokozott biztonsági intézkedések közepette lezajlott tárgyaláson Mann azt állította, Sir Mark Thatcher nem pusztán egy helikopter finanszírozásával, "egyszerű" befektetőként vett részt a puccskísérletben - ezért 2005-ben négyévi felfüggesztett börtönre és 266 ezer font pénzbüntetésre ítélték Dél-Afrikában -, hanem tagja volt a "menedzsmentteamnek". Ely Calil, akit Mann az összeesküvés "szellemi atyjának" nevezett, a The Daily Telegraph napilapnak adott interjújában tagadta aktív szerepvállalását, de elismerte, ő finanszírozta a spanyol száműzetésben élő egyenlítői-guineai ellenzéki vezető, Severo Moto visszatérését. A bíróság elnöke utasította az ország főügyészét, hogy mind Sir Mark Thatchert, mind Ely Calilt hozassa az igazságszolgáltatás elé.

Egyenlítői-Guinea az emberi jogokat a legsúlyosabban megsértő országok közé tartozik. Obiang nem tűri meg a politikai ellenzéket vagy a független sajtót. A hétszázezres lakosság az olajból származó jövedelmek ellenére elképesztő nyomorban él, az elnök magánrepülőgépekkel, külföldi ingatlanokkal és több százmillió fontos külföldi bankszámlával rendelkezik. Igaz, elődjével és nagybátyjával, a hatalomból 1979-ben éppen általa kiakolbólított Macias Nguemával ellentétben legalább nem emberevő.

Ha a puccs sikerült volna, a romantikus kalandvágy által is vezérelt Mann kb. 15 millió dolláros biztonsági szerződéshez jutott volna. A nyughatatlan férfi, aki az egyik első, civil fegyveresekből álló őrző-védő vállalkozást (Executive Outcomes) hozta létre még a kilencvenes években, más utat választott, mint oly sok brit és dél-afrikai katonai múlttal rendelkező társa. Egykori kollégája, Tim Spicer alezredes például az Aegis Defence Services elnevezésű vállalkozás élén immár több mint 700 millió dollárt érő szerződést kötött a Pentagonnal iraki védelmi szolgáltatásokra. Minden kockázat ellenére az Afganisztánban és Irakban biztonsági magánvállalatokban alkalmazott modern zsoldosok szerepe a 80-as, 90-es évek afrikai misszióinál lényegesen veszélytelenebb.

Mann egyik vádlott-társával a malabói bíróságon