Évekkel ezelőtt Budapesten, az Oktogonon – azelőtt November 7. tér, azelőtt Mussolini tér – hónapokon át „ordított” egy óriásreklám. A gigantikus poszter közepén, egy sörösüvegen hatalmas vörös csillag virított. A maga egyszerű ötágúságával majdhogynem azt hirdette: itt vagyok, újra láthattok, ugye, emlékeztek rám? Csodálkoztam akkor, hogy az önkényuralmi jelkép láttán egyetlen polgári körnek sem jutott eszébe, hogy a helyszínre sietve hangot adjon fölháborodásának.

Amit megtehetett a holland söróriás (vagy a csillagot kissé torzítva használó Megasztár, az ugyancsak stilizált változatot logójául választó osztrák sportszer-óriás Kneissl - mely épp hétfőn került Mohamed Bin Issa Al Jaber szaudi herceg többségi tulajdonába -, esetleg a Green Day zenekar énekese), azt nem volt szabad Vajnai Attilának, a Munkáspárt Thürmer által kiakolbólított trónkövetelőjének. A paksi mérnök az elmúlt években többször is Kádárra emlékezve demonstrált a csillaggal. A rendőrök notórius visszaesőként nyalábolták föl tiltott önkényuralmi jelkép használata miatt.

Vajnai Attila a vörös csillag legalizálásáért küzdött, s most révbe ért, mert az Európai Emberi Jogi Bíróság neki adott igazat. Sok olyan támogatója volt, aki meggyőződéssel vallja: nem volt helyes a törvényalkotás során (1993-ban) a csillagot beterelni a horogkereszt mellé, mert ez a fasizmus egyenlő kommunizmus képletét eredményezte nálunk. Sokan nem érthettek ezzel egyet – vöröscsillagos szovjet katonák szabadították fel Auschwitzot –, de tudjuk, hogy a törvény megszületésekor a diktatúrák összemosását a hazai jobboldal ideológiai céljai határozták meg.

Szájer József fideszes EP-képviselő – a litván Vytautas Landsbergis-szel karöltve – a magyar nyomvonalon indult el, amikor nemrég azt javasolta az Európa Parlamentnek: ha törvénnyel sújtanák az összes tagállamban a náci jelképeket, tegyék ezt a vörös csillaggal és a sarló-kalapáccsal is. A jelképvita apropója persze nem Szájer és Magyarország volt, hanem Harry brit herceg egy partin viselt idióta náci jelmeze. Erre „gerjedt be” a jóérzésű Európa, nem Vajnai Attila meg az önkényuralmi jelképes Magyarország hozta ki a sodrából.

Az angol álláspont az volt, hogy nem szabad korlátozni a véleményszabadságot mások rossz történelmi tapasztalatai miatt. A kérdés végül nem borzolta föl a tagországok kedélyeit. Finoman megmondták Szájeréknak, hogy a kommunista jelképek ügye más, mint a horogkereszt, hiába van ennek a Magyarországnak ilyen pompásan kimért törvénye (no meg Alkotmánybírósága, mely kimondta, hogy a törvény harmonizál az Európai Emberi Jogi Egyezménnyel; most kiderült, szó sincs ilyenről, lehet megint magyarázkodni). Franco Frattini illetékes EU-biztos csalafinta bölcselkedéssel járult hozzá a Szájerék gerjesztette vitához: „A magam részéről kész vagyok rá, hogy felelősségi területem korlátain belül hozzájáruljak az európai intézményekben folytatott vitához.” És nem tette hozzá – pedig a lényeghez tartozik –, hogy az Európai Parlamentben is van egy kommunista frakció. Megkérdezhette volna: mit szeretnének a magyar urak? Tiltsuk be őket?

Meg is bukott gyorsan a jelképtiltásos ötlet. Az unió soros luxemburgi elnöksége visszavonta a javaslatot, mert nagy volt az ellenkezés. És kimondta: annak meghatározása, hogy mi minősül önkényuralmi jelképnek, az egyes országokra tartozik.

Az Európai Emberi Jogi Bíróság keddi, Vajnait fölmentő, a magyar Btk.-t elmarasztaló ítéletének ismeretében annyit mondhatunk: Vajnai Attilát az önkényuralmi jelkép viselése miatt Budapesten ítélték el. Ha Londonban, Párizsban, Rómában, Madridban vagy Brüsszelben tűzte volna ki magára a vörös csillagot, tán észre se vették volna.