Eszerint: az új, 2009 elején induló, egységes biztosítási rendszerben decentralizálják a feladatokat. Magát a szolgáltatás megvásárlását, a minőségének ellenőrzését a regionálisan és a kistérségekben újjászerveződő megyei egészségpénztárakhoz delegálják. Így például ezek a hivatalok - egységes befogadási szabályok alapján - a jelenleginél nagyobb önállósággal dönthetnek majd arról, hogy mely intézménytől és milyen szolgáltatást vásárolnak. A tervek szerint a jövőben azt sem a politika, illetve az állam szabná meg, hogy egy-egy kórháznak mennyi ágya és milyen szakrendelése legyen, hanem a tulajdonos. Az erről szóló törvény ugyanis az ágyak maximumszáma helyett csak ar-ról rendelkezne: minimálisan mennyi kórházi ágyra, szakorvosi órára van szükség egy adott területen, például a belgyógyászati betegségek kezeléséhez. Ha ennél mégis több ágyat tartanának fenn a kórházak, azt már a saját pénzügyi kockázatukra teszik. Az előkészítők reményei szerint minden érintett belátja: csak ott lesz értelme fenntartani a többletet, ahová beteg is kerül. (Az OEP adatai szerint a kórházi ágyak ötöde még mindig üres.)

Másként osztanák föl az ellátásra jutó pénzt is. A garantáltan kifizethető esetszámot például nem az egyes kórházakra, hanem a szakmai és földrajzi területekre bontanák, figyelembe véve az ott élők betegségi térképét és intézménylátogatási szokásait. A kvótából aztán az a kórház, szakorvosi rendelő hasíthatná ki a legnagyobb szeletet, ahová a legtöbb beteg megy. A koncepció egyebek mellett közelebb vinné a lakossághoz az ügyintézést, egyszerűsítené például a tajkártyához, a pénzbeli ellátásokhoz kötődő hivatali eljárásokat. Várhatóan ezek a szolgáltatások a kistérségi okmányirodákban is hozzáférhetőkké válnának.