A támadások veszélye nem csökken, a hajók elleni kalózakciókat rögzítő Kuala Lumpur-i központba naponta több hívás érkezik támadásról, gyanús hajókról. A kalózkodás elleni harcot egy ENSZ-hez kötődő szervezet, az IMB (Nemzetközi Tengerészeti Hivatal) koordinálja, egyelőre szerény sikerekkel, noha a szervezet az Interpolban is képviselteti magát.

Mi az oka annak, hogy a szupertechnológia korában a harc nem túl eredményes? Mindenekelőtt az önös nemzeti érdekek. A legtöbb kalóztámadás olyan (fejlődő) országok felségvizein (vagy azok közelében) történik, amelyek maguk sem a demokrácia bajnokai és meglehetősen tartanak mindenféle idegen, nyugati hatalom hajójától, amely felfegyverkezve, kalózok üldözése ürügyén behatol felségvizeikre. Szomáliában, az Arab-félsziget részén, Nyugat-Afrikában, Indonéziában a kalóztársadalom emellett többé kevésbé beépül a "normál" társadalmakba. A kalózok adót fizetnek a helyi haduraknak, akiktől fegyvereket, fegyvereseket bérelnek, (vagy akik maguk is kalózgazdák), használják a hatalom infrastruktúráját, a nemzeti szuverenitás mögé bújnak, nemzeti vizekre húzódnak
vissza az esetleges amerikai, francia, német hadihajó-akciók ellen, amelyek azért aktívabbak, mint korábban. Ennek egyik oka a növekvő nemzetközi nyomás mellett, hogy kiváltképpen az Arab-félsziget, Szomália, Indonézia térségében működő tengeri zsiványokról azt gyanítják, közük van iszlámista terrorszervezetekhez is. Azok pénzszükségleteit fedezik a kalóztámadások bevételeiből, továbbá a hajóforgalmat kikémlelve híreket szereznek az al-kaidásoknak.

Gyengíti a kalózkodás felszámolását, hogy a kereskedelmi hajók felfegyverzését nemzetközi egyezmények tiltják, legfeljebb nem halálos eszközök bevetését engedélyezik a kalóztámadások elhárítására. Pedig elég lenne néhány veterán zsoldos, hogy akár a legnagyobb tankhajót is megvédje (megfelelően felfegyverezve) a kalózok ellen. Akik fegyverzetként a hagyományos szovjet trojkát alkalmazzák a legtöbbször, a Kalasnyikovot-rakétagránátvetőt-limonkát (tojásgránátot). Azaz legalább 300-400 méterre meg kell közelíteniük a kiszemelt áldozathajót, hogy tüzet nyithassanak. Ez a távolság egy jó kezű-jó szemű mesterlövésznek, aki a hajón van, nem okoz gondot.

Ennek a kalózokkal szemben elnéző liberális politikának, úgy tűnik, hamarosan befellegzik, a Szomália partjai előtt cirkáló német, francia, amerikai hadihajók felhatalmazást kaptak rá, hogy "minden eszközt" bevethessenek a kalózok ellen. Hogy mire mennek, meglátjuk. Az IMB minapi kalóztámadás-összefoglalójában két "nem halálos" eszközt reklámoz. Egy, a hajó körül függönyszerűen felaggatott fémhálót, benne 9000 volt feszültséggel, amely nem halálos áramütést mér a támadókra, továbbá a kis hajóknak nyomkövető rendszert, amellyel, ha elrabolják, megtalálják őket. Korábban nagy reményeket fűztek egy akusztikus berendezéshez, amely több száz méterre célzottan fülsiketítő (akár dobhártyasérülést is okozó) éles hangot sugároz.

Néhány hete a franciák új módszert alkalmaztak, eszkalálva az erőszakot a kalózok ellen. A kalóztámadás áldozatául esett hajót követték, egy kommandó helikopteren leszállt Szomália területén, elfogta a mit sem sejtő, családjukhoz készülő kalózokat, és a hadihajó fedélzetére vitte őket. Azóta a kalózokról semmi hír.

Eddig a legnagyobb sikert (amit persze nem vertek nagydobra) egy észak-koreai teherhajó érte el, amelyre a kalózok, balszerencséjükre, szemet vetettek. A nemzetközi szabályokra, a teherhajók fegyvertelenségére fittyet hányó, különlegesen kiképzett és felfegyverzett észak-koreaiak két támadót azonnal megöltek, a többi, fogságba ejtett kalóz életét csak egy amerikai hadihajó legénysége mentette meg, amely kiszabadította őket az észak-koreaiak markából. A helyzet pikantériáját fokozta, hogy Észak-Korea és az USA között nincs diplomáciai kapcsolat.