Éppen negyven éve, hogy a legendás Traffic 1968. július 7-én koncertet adott a Kisstadionban. A 60-as évek egyik legnagyszerűbb és legnevesebb brit együttesének megjelenése Budapesten szenzációnak számított.
Steve Winwood: Mi is hálásak lehetünk
Az együttes sem tudta, hogyan kerültek ide, és a magyar rajongók sem értették a helyzetet, de együtt rocktörténelmet írtak. A koncert egy egész hazai generáció számára vált meghatározó élménnyé. A zenekar frontembere, Steve Winwood tavaly júliusban abból az alkalomból tartott beszédet a washingtoni magyar nagykövetségen, hogy a clevelandi Rock and Roll Múzeum bemutatkozott az amerikai fővárosban. Simonyi András volt nagykövet jóvoltából alább részleteket közlünk a gitáros-énekes beszédéből.
"Keveset jártam iskolába, tizenöt évesen hagytam ott az iskolapadot, ezért bizonyos önképzésre volt szükségem. Nagyon sokára értettem csak meg a ťhét nap szabadságŤ kifejezést és annak jelentőségét. Amikor 1968-ban az újonnan alakult Traffic együttessel Budapestre érkeztem, nem nagyon tudtam, hogy azok közül, akik eljöttek megnézni bennünket, sokan csak az alatt a hét nap alatt, 1956-ban találkozhattak a szabadsággal. A zene, amelyet játszottunk, számukra annak a rövid szabadságnak a szimbóluma volt, és tizenkét éve csak ezen egy alkalommal hallottak vagy láttak szabad véleménynyilvánítást. Úgy tűnt, hogy ez számukra nagy dolog volt, minket pedig teljesen lefegyverzett a helyzet. Tudtuk, hogy nem nagyon tudtak angolul, elsősorban a zenénk által nyújtott érzelmekre reagáltak. Ez számunkra, akik inkább zenészek voltunk, mint zeneszerzők vagy költők, különösen megragadó volt, bár talán különleges jelentősséggel bírtak számukra az olyan dalok, mint a ťKedves Mr. Képzelet, játssz nekünk egy dalt...Ť (Dear Mr. Phantasy) és a ťNegyvenezer törzsfőnök sem bírhat rá, hogy megváltoztassam a véleményemet...Ť (40 Thousand Headmen).
...Még jó 23 évig tartott, amíg a kommunizmus menthetetlenül összeomlott, és felszabadult a modern világ egy hatalmas szelete. Mi, akik olyan szerencsések voltunk, hogy egész életünket a sza-bad Nyugaton élhettük le, nehezen értettük meg a szabadságukat visszanyerők érzéseit. Talán túlságosan biztosra vettük a kommunizmus bukását és eleve adottságnak vettük a szabadságot. Végeredményben mindegy, hálásak lehetünk, hogy egy ilyen gazdag és színes kultúra közösségünk részévé vált, és újjászületett egy nagyszerű nemzet."
