Néhány szempont döntésének meghozatalához. A rendőrség kezdetben nem akarta engedélyezni a melegfelvonulást, amelyet évről évre megrendeznek, mert az, úgymond, aránytalan mértékben akadályozná a forgalmat, majd a jogos tiltakozások hatására villámgyorsan meggondolta magát és engedélyezte, helyesen. Majd tudomásul vette a meghirdetett ellendemonstrációkat, és jóváhagyott egy olyan ellentüntetés-útvonalat, amely épp megegyezett a melegfelvonulás résztvevőiével - ezt már nem lett volna szabad megengedni. Nem kellett ugyanis különösebb jóstehetség ahhoz, hogy tudni lehessen: nem Berlinben élünk, ahol több százezer homoszexuális ünnepel jókedvűen. Budapest nem Berlin. 2006 ősze óta ugyanis néhány száz ember megtapasztalta, hogy itt, ebben a városban sok mindent megtehet, lacipecsenyézhet, székletet üríthet a Parlamentnél, kővel dobálhat középületet, embereket, Molotov-koktélokat hajigálhat autókra, megbéníthatja a forgalmat és az életet valaminek a nevében, és nekik aztán mindegy, mi ellen küzdenek, a kormányfő ellen, a Parlament ellen vagy a homoszexuálisok ellen, akik ráadásul az idén a jogos kritikákat megszívlelve a külsőségekben is próbáltak megfelelni az elvárásoknak: ízlésesen, méltósággal próbáltak vonulni, abban a hiszemben, hogy ennek az országnak ugyanolyan jogú tagjai, mint bárki más.

Hetek óta lehet tudni, hogy az a néhány száz fős tömeg, amely sportot űz a gyalázatból, szervezkedik. Szervezkedik SMS-ekben, szervezkedik az interneten, és ha máshonnan nem, a rendőrség illetékesei legalább lapunkból megtudhatták volna, hol várható összetűzés, hiszen az előre kódolható volt. Nem véletlenül mondta Lévai Katalin EP-képviselő, a melegfesztivál meghívott előadója, hogy egyáltalán nem tartja kizártnak, hogy személyi védelmet kér, és kár, hogy nem tette meg: akkor talán nem érte volna inzultus őt és Szetey Gábort, a homoszexualitását nyíltan vállaló egykori államtitkárt épp egy rendőrségi járműben, amelybe a csőcselék elől menekítették őket.

A rendőrség nem volt képes elszigetelni a csőcseléket. És ez valójában korántsem az állomány hibája, amely már százszor is meggondolja (helyesen), hogy mikor emel gumibotot - a rendőrségnek olyan erőtérben kell mozognia, amelyben a csőcselék hallgatólagos politikai támogatással szabadságharcos lehet, és a rendőr akkor is bízvást számíthat rá, hogy a vádlottak padján találja magát, ha akkor üt, amikor valóban ütnie kell. És az államfő hallgat. Meg Morvai Krisztina is. Persze most nem honvédőkről van szó, hanem "csak" melegekről. Pénteken a budapesti rendőrfőkapitány azt közölte: a veszélyeztetettségi foknak megfelelő erőkkel és eszközökkel biztosítja a rendezvényeket. Nem sikerült.

A "biztosítás" mérlege: 58 embert állítottak elő hivatalos személy elleni erőszak, garázdaság és rongálás miatt; az összecsapásokban nyolc rendőr megsérült, 13 rendőrautót megrongáltak.
A nem hivatalos mérleghez tartozik a tovább mélyülő bizonytalanság, ami van olyan fenyegető érzés, mint az, hogy Budaházy György, Tomcat és a hasonlók mind a mai napig szabadon kószálnak, és győzelemről beszélnek.