Miközben gyógyszerkiadásunk megfelel az európai átlagnak, rákgyógyításra feleannyit se költünk, mint Európában szokás. A legújabb készítményekhez való hozzáférésben sereghajtók vagyunk. Ezek a fő megállapításai egy kutatásnak, amelyben a svéd Karolinska Institute két professzora feltérképezte a rákbetegek helyzetét a világ különböző országaiban. Az elemzés lesújtó képet fest Magyarországról: a daganatos halálozási arány európai uniós összehasonlításban itt a legrosszabb, miközben nálunk csak a lengyelek költenek kevesebbet e betegségcsoport gyógyítására. Az unióban az egy főre jutó költés átlagosan 125 euró, nálunk 49 euró. A gyógyszerköltség 67 kiemelt onkológiai készítmény esetében már az uniós átlagnak megfelelő, ez azonban a gyógyulási, illetve halálozási statisztikákban nem látszik.

- Magyarországon az egy lakosra jutó 18 eurónyi rákgyógyszerköltség európai összehasonlításban magas, igaz, hogy nálunk van a legtöbb beteg is. A gyógyítás költségeinek 38 százalékát a gyógyszerek teszik ki, szemben az Európában átlagos 10-12 százalékkal. Ez azt jelenti, hogy az amúgy is elégtelen ráfordításból kevés pénz jut a gyógyítás egyéb területeire: például műtétre, sugárterápiára, kiegészítő gyógykezelésre - kommentálja a jelentést Bodoky György, a Magyar Onkológiai Társaság elnöke. A tanulmány szerint Magyarország az új gyógyszerekhez való hozzáférésben Dél-Afrika és Lengyelország társaságában az utolsó.

Dr. Molnár Márk, az OEP gyógyszerügyi főosztályának vezetője szerint nem lehet tudni, mennyire megbízhatók a jelentés számai, de elismeri, hogy Magyarországon a rákgyógyítás gyógyszerközpontú. De mivel azt sem lehet tudni, hogy melyik beteget milyen stádiumban kezdik el kezelni, arról sincs képünk, hogy mennyire hasznos a gyógyszerekre kifizetett pénz. Az biztos: jóval hatékonyabban is lehetne költeni. A rendszert felül kell vizsgálni, hogy a kezeléseket azoknak biztosítsák, akik a legtöbbet tudnak nyerni ebből.

- Minden betegnek a saját élete a legértékesebb, az egészségbiztosítónak viszont kemény financiális döntéseket kell hoznia: finanszírozzon-e egy olyan kezelést, ami várhatóan két hónapos túlélést hozhat, vagy ezt a pénzt inkább jobb életkilátású betegekre költse - mondja a főosztályvezető. - Olyan éles határokat embertelen lenne húzni, amelyek szerint például egy hónapos túlélés kétszázezer forintot még megér, de 250-et már nem, az azonban biztos: valamilyen döntést naponta meg kell hozni - mondja Molnár Márk. Irányelv, hogy az új, drága terápiát csak akkor kell adni, ha kiderült, hogy az olcsóbb nem használ. Itt ugyan az a kockázat megvan, hogy az időveszteség a későbbi kezelés hatásosságát csökkenti. De az is tény, hogy sokan vannak, akiknél az olcsóbb kezelés is használ, ezért fölösleges lett volna a drágát alkalmazni.

- Az elmúlt hónapokban a veserák kezelésénél fogadtunk be két új készítményt, de csak ott, ahol az első, hagyományos kezelés nem hatott. A májrák esetében épp döntés előtt állunk, itt azonban nincs konzervatív, olcsó terápia, csak az új, ami átlagosan két hónapos túlélést jelent a betegeknek, és havonta egymillió forintba kerül, az évi 200-300 beteg esetében egy-másfél milliárd. Bármilyen nehéz, de be kellene vallani esetenként, hogy nincs gyógymód. Csak azért, hogy adjunk valamit, fölöslegesen ne kezeljünk senkit - mondja az OEP gyógyszerügyi vezetője. Bodoky György az onkológusok részéről viszont a gyógyszerfejlesztések elképesztő tempójára hívja fel a figyelmet. Egy-egy új terápia akár 50-60 százalékkal tudja javítani az élet-, illetve gyógyulási esélyeket.

A másik oldal: évente milliárdokat "dobhatunk ki" gyógyszerformában, legalábbis dr. Gulácsi László, a Corvinus Egyetem egészségközgazdásza szerint, aki számításokat végzett, s úgy találta, hogy ilyen nagyságrendben fizet ki pénzt gyógyszerekre, vizsgálatokra a biztosító, miközben abból a betegeknek semmi haszna sincs.