A valóság ezzel szemben az, hogy a magyarság szilárd nemzeti egységbe van forrva. Magyar a magyarral vállvetve feszül szembe minden külső és belső viharral, megpróbáltatással, ellenséggel, satöbbivel. És ezen nem változtat az sem, hogy mi tudjuk: azért ez a szoros vállvetés, mert így könynyebben tudunk egymás zsebében kotorászni. De ez a mi belügyünk, ehhez senkinek semmi köze sincsen!

Tudományos alapon igyekszem elmagyarázni nektek a rendszert, hogy pontosan értsétek, miről van szó: a természetben a gyengétől az erősig különféle kölcsönhatásokat különböztetünk meg. Gyenge kölcsönhatás például a tömegvonzás (magyarul a gravitáció, amely a naprendszert is egyben tartja), viszont erős kölcsönhatás fogja össze az atomokban a magként funkcionáló protonokat a körötte keringő elektronokkal. De még ez is smafu ahhoz a kölcsönhatáshoz képest, ami az államkassza körül keringő magyarságot tartja egyben. Ebben a hihetetlen precizitással működő rendszerben vannak a maghoz (vö. húsos fazék) közel eső és távolabb eső pályák. Magközelben erős a vonzás, a távolabbi pályákon ez egyre gyengül, de még így is eléggé erős ahhoz, hogy a szisztéma hosszú távon eredményesen funkcionáljon.

A rendszer teljesen automatikusan üzemel, és az időnként óhatatlanul előforduló rendellenességeket is önműködően képes kijavítani. Mondok példát: mindenki tudja ugyebár, hogy a pártok a működésükhöz szükséges anyagi forrásoknak csak mintegy tizedéhez jutnak hozzá legálisan, a többit lopás útján pótolják a közvagyonból. (A szavakon most ne lovagoljunk! Hívják ezt közbeszerzésnek is, de a lényeg ugyanaz.) Egy párt akkor tud viszonylag könnyen lopni, ha hatalmon van. (Ellenzékből sem lehetetlen, de sokkal bonyolultabb.) Ezért alakult ki a politikában az úgynevezett váltógazdaság (amit a köznyelvben tévesen demokráciának is hívnak), amikor a pártok a hatalmi ciklusukban összelopnak annyit, hogy kifussa belőle négy év ellenzékben. Közéletünk túlfűtöttsége most abból adódik, hogy ez a ciklikus rend különféle okokból felborult, és most - mint egy megbillentett búgócsiga - hevesen igyekszik visszanyerni egyensúlyát, ami sikerülni is fog, ehhez kétség nem fér.

Természetesen ez a szupererős kölcsönhatáson alapuló rendszer sem működhet nagyon rigorózus belső szabályok nélkül. A legfontosabb parancsolat: ne lopj felebarátodtól, mert a magántulajdon szentség. De hogy a köztulajdon szabad préda, az hétszentség!

Mondok példát: bonyolult közgazdasági számítások igazolják, hogy a Magyar Köztársaság működtetéséhez szükséges anyagi forrásokat alig több mint kétmillió adó- és járulékfizető polgár dobja össze. Az ő befizetéseikből finanszírozzák különféle csatornákon keresztül a többi nyolcmillió megélhetéséhez szükséges költségeket, ebből fedezik a közszféra (egészségügy, oktatás, honvédség, rendfenntartás stb.) kiadásait, plusz az állami beruházásokat, és még mindig marad a közös kalapban lenyúlnivaló, amit a társadalom apraja-nagyja különféle trükkökkel széthord aztán.

Ennek a kétmilliónak elvileg már régen fel kellett volna lázadnia, de mégsem teszi. Hogy miért nem? Mert egy kicsit azért ők is lophatnak a közösből. Ennek vannak hivatalosan engedélyezett formái (például az adózásban az eva vagy az ekho), és létezik továbbá a fél-, illetve teljesen illegális trükkök garmadája, amelyeket nem sorolok most fel, mert bár nem tartalak bennetek túl nagy lumennek, de ezeket azért még ti is betéve tudjátok.

Lopni és lopni hagyni! (Stehlen und stehlen lassen!) Ez az alapja nemzeti közmegegyezésünknek, ez a legkisebb közös többszörös, vagy ha úgy tetszik, a legnagyobb közös osztó (jobban mondva, közös elosztó), amely hosszú távon gondoskodik a magyar társadalom szilárdságáról, nemzeti egységéről.

Úgyhogy ne riogassatok feleslegesen!

Környezetismeret