Európa sokat vár a Kremlben bekövetkezett változástól, Dmitrij Medvegyev, az új államfő pedig jól debütált az egy héttel ezelőtti, szibériai EU-orosz-csúcson. - Olyasvalakit láttam, akivel, úgy vélem, jó légkörben dolgozhatunk együtt, aki nyitott, ellazult - osztotta meg első benyomásait José Manuel Barroso európai bizottsági elnök, különösen nagyra értékelve Medvegyevnek a törvényesség erősítésével kapcsolatos megjegyzéseit. Benita Ferrero-Waldner külügyi EU-biztos arra is utalt, hogy Moszkva új ura más nemzedéket képvisel.

A sokszor üresnek tűnő szavak mögött eurómilliárdos érdekek húzódnak meg. Ha Amerika tüsszent, Európa megfázik (Kelet-Európa pedig tüdőgyulladást kap) - tartja a mondás, de akár Oroszországra is érthető. Mireille Thom, az Európai Bizottság (korábbi) halászati szóvivője aligha felejti el 2005 szilveszterét: aznapi ügyeletesként ő volt Brüsszel hangja. Ekkor robbant ki az orosz-ukrán gázválság, amely Európát energiapolitikája teljes átgondolására késztette. Az oroszokkal, az állami befolyástól korántsem mentes Gazprommal szembeni bizalom megrendült - holott Moszkva a hidegháború legkritikusabb éveiben is biztosította Nyugat-Európa energia-utánpótlását. Ez volt az a pont, amely beindította a közös gondolkodást a Nabuccóról (és a Déli áramlatról), az energiaforrások és szállítási útvonalak diverzifikációjáról.

Leegyszerűsítve: termelő és fogyasztó egymásra vannak utalva. A két fél jobban bele szeretne szólni egymás stratégiai ágazatába - az EU-tagállamok átláthatóbb oroszországi jogalkalmazást követelnek, Moszkva pedig azt: tekintsék az orosz érdekeltségeket minden mással egyenrangúnak. Nem simult el minden Brüszszelnek a sajtóban csak Gazprom-záradéknak nevezett passzusa körül. Ez a kölcsönösséget várja el a befektetési lehetőségek jóváhagyásakor. - Oroszország nem tekinti magáénak a külföldi befektetések védelmére és a diszkriminációmentes kereskedelemre vonatkozó elveket. Miközben bebocsátást kér az európai energiaszektorba, saját piacát nem nyitja meg a külföldiek előtt. Az elmúlt évek energetikai vonatkozású ügyei kapcsán azt is látnunk kell, hogy Moszkva számos esetben politikai nyomásgyakorlásra használta energiaexportját. Mindez együtt jár az uniós tagállamok megosztására irányuló törekvésekkel - nyilatkozta korábban Gyürk András, a Fidesz EP-delegációjának energiafelelőse. A két fél szakértői csoportot állított fel annak vizsgálatára, hogy az EU stratégiai piacát védő Gazprom-záradék hogyan érinti Oroszországot.

A számok mindennél beszédesebbek - és kidomborítják a kölcsönös függőséget. Az EU főleg iparterméket szállít Oroszországba, és nyersanyagot (főleg energiahordozókat) hoz be onnan. Az Eurostat júniusban közölt adatsora szerint 2000 és 2007 között háromszorosra nőtt a kétoldalú kereskedelem volumene. Az uniós kivitel 23 milliárd euróról 89 milliárdra, a behozatal 64 milliárd euróról 144 milliádra nőtt. Moszkva első számú kereskedelmi partnere Európa, Európának Oroszország az USA és Kína után a harmadik. Hét év alatt 13 milliárd euróval nőtt az EU külkereskedelmi deficitje (orosz viszonylatban), az energiaimport 36 milliárd euróról 94 milliárdra nőtt. Az uniós külföldi közvetlen befektetések (FDI) 2004 és 2007 között 6 milliárd euróról 17,1 milliárdra nőttek, míg fordítva 300 millióról egymilliádra.

A gazdasági lehetőségekért folyó birkózás eltérő külpolitikai érdekekkel (Koszovó, Irán, amerikai rakétapajzs) párosul, és a felek emberjogi kérdésekben is igyekeznek egymást leckéztetni. Az EU visszatérően bírálja az orosz központi hatalmat, a sajtószabadság elégtelen voltát, a civil társadalom korlátozását. De Moszkva is vissza tud vágni, például az orosz ajkúak helyzetével a balti államokban.

Medvegyev és Barroso. Eurómilliárdos érdekekről tárgyalnak