Új városi szórakozás terjeszkedik Budapest utcáin a fásultan hazafelé tartó, tikkadt járókelők, vagy épp a játék aktuális helyszínének környékén lakók gyakran legteljesebb megdöbbenésére. Egyesek szerint az utca is játszótér.
Városi játszótér
A „játékosokat” középiskolákban, egyetemeken vagy az interneten verbuválják össze egy-egy szokatlan akcióra, amelynek nem ritkán rendőrök vagy biztonsági őrök vetnek véget. Csapataik elfoglaltak már forgalmas bevásárlóközpontokat, bevették a belvárost, házibulit rendeztek egy metrókocsiban, legutóbb pedig a Budai várat „ostromolták meg”. De ugyanezen szervezők - akik magukra valamit is adó, titkos mozgalmárokként nem nyilatkoznak a sajtónak -, jegyzik a deák téri párnacsatát is. Szerintük az a tompaság - osztják meg velünk honlapjukon -, amit az utcán, a buszokon látunk az embereken, csak burok, és a felszín alatt hatalmas energiák vannak, amit nekik kell mozgósítani.
Sokan polgárpukkasztásból csatlakoznak, de vannak, akik egyszerűen csak a kikapcsolódás miatt. Mint például Horváth Ferenc, a már említett várostrom egyik résztvevője, aki egy kéttannyelvű szakközépiskolában tanul, szociológus-informatikus szakra készül, és politikai ambíciói is vannak. „Elsősorban az számít, hogy magunkénak érezhetjük a mi városunkat, hogy sokan játszhatunk egy kellemeset, hogy a szabadban, sport jellegű tevékenységet végzünk” - mondta. Vannak, akik a program után mennek tovább bulizni valahová, de Feri annyira kifárad a rohangászásban, hogy az ellenfél állásai után már csak a zuhanyt és az ágyát célozza meg.
A várcsatában Feri csapata győzedelmeskedett, amelyhez saját, de voltaképpen rém egyszerű stratégiája, gyors és hatalmas elrettentő erő felvonultatása az ellenféllel szemben, (- Kiabáljuk azt, hogy „Sárgák” és rohamozzuk meg őket!) hatékonyan hozzájárult. Azt mondja, szerinte helyismerettel, elszántsággal és a karizmájával érte el, hogy a többiek kövessék őt. A játék lényege az volt, hogy a védőknek el kell kapni a másik csapatból a támadókat, és megszerezni a zászlót. A támadók célja pedig, hogy előre meghatározott helyekre juttassák a zászlókat. Valós közelharc helyett egy szelídebb fogócskát kell elképzelni. Na meg a város egy ki(sz)emelt pontján, esetenként száz rohangáló embert. Mindennek tudatában nem meglepő - és erre a legtöbbször előre számítanak is a szervezők -, hogy majd mindig akad olyan pihenni vágyó polgár, aki kihívja rájuk a rendőröket.
A következő sokkoló akció, amely a nagy „Köztéri vízicsata” névre hallgat, a Bazilikánál lesz, és valószínűleg mindenkit lehűt majd, aki a kánikulában olvadozik a betonon. A szabályok szerint a járókelőket amúgy tilos inzultálni, de ha nem akarod, hogy véletlenül mégis egy vízzel töltött lufi csattanjon a hátadon, akkor kerüld el a környéket július 19-én, szombaton délután.
Ám, ha mégis arra jársz, és csurom vizes fiatalokat látsz vízi pisztollyal, vagy vízzel teli vödrökkel hadonászni, gondolj arra, ez voltaképp csak egy játék és szabadítsd fel a felszín alatt rejtőző energiáidat!