- A folyosón nem hangoskodni, a szobákat kitakarítani, a szemetet külön gyűjteni - ezeket az instrukciókat adta szlovéniai szállásadónőnk. A helyszín a festői Jagodja (Izola "Rózsadombja", egy bámulatos panorámájú kertvárosi negyed az óváros fölött), az időpont 2008 nyara. A cselekmény eleinte apróbb zökkenőkkel indult: az első kukaürítési körúton egy kicsit tévelyegtünk a környéken, de nem a gyűjtőszigetek hiánya, hanem épp ellenkezőleg, a bőség zavara miatt. Az aprócska utcában három, részben eltérő funkciójú sziget fogadja az "ügyfeleket". Az utca közepén egy három konténerből álló egységet találtunk: ide a papírt, az üveget és az "egyéb hulladékot" várták. De a két utcasarkon is van gyűjtőhely: az egyiken fémet, a másikon a biológiai (lebomló) hulladékot lehet elhelyezni a papír és az üveg mellett. Száz méternél nagyobb távolságot egyetlen hulladékfajta miatt kellett megtenni: a használt sütőzsiradék elhelyezésére szolgáló, hatalmas kuktaszerű tartályt pár utcával odébb, egy univerzális gyűjtőszigeten találtuk meg.

Ennek a rendszernek rengeteg praktikus előnye van. A legkézenfekvőbb, hogy otthon gyakorlatilag nem kell szemetet tárolni: számos háznál nincs is kuka, mivel nincs rá szükség (fizetni jelenleg a lakás mérete, illetve az ott lakók száma alapján kell). Annak is van pozitív oldala, hogy a szelektálás a szomszédok szeme előtt zajlik: mivel így mindenki látja, hogy mi kerül a kukába, az ember erős késztetést érez rá, hogy mindent a megfelelő helyre dobjon. Tévedni persze könnyű, főleg az elején, mivel a konténerek megkülönböztetésére nem színkódokat, hanem kis matricákat használnak - igaz, ezeken a szlovén mellett angol felirat is van (az üveges, a papíros és a fémes konténer, valamint a használt sütőzsiradék gyűjtőedénye kék színű, a lebomló hulladékot barna, a maradék vegyes szemetet pedig zöld konténerbe kell dobni).

A szlovén szisztéma valójában a gyűjtőszigetes rendszer és a házhoz menő külön gyűjtés előnyeit egyesíti. A használata annyira kényelmes, hogy nagyon nehéz érveket találni a szelektálás ellen - vagyis ahol bevezetik, ott gyakorlatilag a teljes lakosság rövid időn belül bekapcsolódik a gyűjtésbe.

A szlovéniai szelektív gyűjtést koordináló Slopak szervezet honlapján közöltek szerint a módszer a hatékonysági próbát is kiállja. A legfrissebb (2006-os) adatok szerint az országban évente keletkező, mintegy 155 ezer tonnányi csomagolási hulladékból 76500 tonnát (49,5 százalékot) sikerült így visszagyűjteni, és a tendenciák alapján ma már jócskán 50 százalék fölött járnak. A működtetést (ugyanúgy, mint nálunk) a kibocsátóktól beszedett licencdíjakból fedezik. A díjak évről évre emelkednek, de ennek van logikus magyarázata: a hatékonyság növelése egy bizonyos szint fölött már meglehetősen költséges, és - amint a helyszínen bárki meggyőződhet róla - eredményes is.

A lakosság fegyelmezettségét nemcsak a gyűjtősziget tisztasága, hanem az olajgyűjtő konténer is jelzi