A történet 2005. augusztus 6-án hajnalban kezdődött, amikor a Keleti Pályaudvaron a pénztárnál egy akkor éppen italozó, - de már erősen ittas állapotban lévő - nőt és férfit ismeretlenek - feltehetően romák - megtámadtak. A férfitól a támadók először tüzet kértek, majd ütlegelni és rugdosni kezdték, később - állítása szerint - elvették tőle a karóráját és az arany nyakláncát.

Mint arról korábban beszámoltunk, a helyszínre hajnali 3.40 perckor érkező rendőrség az igazoltatások során nem talált - a sértettek által megadott személyleírásnak megfelelő - gyanúsítottakat. Augusztus 7-én éjszaka viszont felfigyeltek Setétre és Adura, akik hangosan zenét hallgattak egy személygépkocsiban és lányokkal beszélgettek. A rendőrök igazoltatták őket - a rendőrök vallomása szerint illett rájuk a személyleírás - majd másfél hónappal később meggyanúsították őket csoportosan elkövetett rablással.

Az igazságszolgáltatás gépezete működésbe lépett: a két huszonéves büntetlen előéletű fiatal előzetes letartóztatásba került, amit kezdetben rossz viccnek és félreértésnek hittek; úgy vélték, az ügy hamarosan tisztázódik. Nem így történt: első fokon a bíróság - Perjési Judit elnökletével - 4 év letöltendő börtönbüntetésre ítélte Setétet és Adut. Hiába hangoztatták folyamatosan ártatlanságukat, a “szabad eget” csak 17 hónap raboskodás után láthatták meg ismét.

Az első fokon eljáró bírónő az ítélethozatalkor így nyilatkozott: “a bíróságnak szemernyi kétsége sem maradt, hogy a rablást önök követték el”. Ám ha laikusként, egyszerű józan ésszel górcső alá vettük-vesszük a bizonyítékok sorát, rájöhetünk, itt valami nagyon nincs rendben.

Az alibi

Setét Ernő a kérdéses éjszakán zenekarával Demecser községben lépett fel, ahol autentikus roma folklór zenét játszott. A község Budapesttől 254 kilométerre van. Ottlétéről a fél falu tanúskodott, továbbá a vendéglátó Rostás Kálmánné igazolta, hogy az éjszaka folyamán Setét és kollégái nála vacsoráztak. A koncertről Budapestre hajnal egy órakor indult haza három utasával. Útközben a nyíregyházi benzinkútnál megállt tankolni, társaival együtt kapuccsinót rendelt, és vett egy liter olajat a személygépkocsiba. Barna Krisztián benzinkútkezelő Setét Ernőre és a három utasra jól emlékezett, erről a Magyar Narancsnak adott nyilatkozatában részletesen beszámolt.

Az utastársak - nem rokonai Setétnek - igazolták hogy Setét hajnali 4 óra után fuvarozta őket haza, vagyis a bűncselekmény időpontjában 3.10 és 3.40 között nem tartózkodhatott a Keleti Pályaudvaron. A bírónő az összes – védelem által indítványozott, különösen Rostásnéra való tekintettel – tanú meghallgatását elutasította, mert szerinte összebeszélhettek.

Egyebek mellett azt sem engedte meg, hogy a két gyanúsított szabadlábon védekezhessen, még óvadék ellenében sem. Döntését szökésre és elrejtőzésre való hivatkozással indokolta meg. Ugyanakkor azt figyelmen kívül hagyta, hogy Setét és Adu makulátlan előélettel rendelkezik, mindkettőjüknek pici gyermeke van és mindkettőjüknek volt bejelentett munkahelye, ahová kezdetben visszavárták őket.

Újabb alibit jelentett Setét számára, hogy a bűncselekmény időpontjában Budapestre indulva, útközben Demecser körzetéből hajnal egy órakor telefonon beszélt egy másik zenész kollégájával, akit arról értesített, hogy még mindig Demecserben tartózkodik, ezért később ér fel a fővárosba. A híváslistából bizonyítottan megállapítható, hogy hajnali 4 óra után ismét hívta a zenész kollégát és tájékoztatta, hogy már Budapesten a XIX. kerületben tartózkodik. 

A bírónő a négyéves börtönbüntetés kiszabásakor elmondta: nem vonja kétségbe a benyújtott cellainformációk eredetiségét, de a telefon nem Setét, hanem apósa nevén van, és véleménye szerint Setétnek – ha Demecserben tartózkodott is - volt ideje felérkezni Budapestre, hogy elkövesse a bűncselekményt. Adu László alibijét – miszerint otthon aludt a családjával - szintén kifogásolta és kijelentette: attól, hogy Adu otthon aludt, még volt ideje kiszökni és elkövetni a bűncselekményt.

Kérte maga ellen a poligráfos vizsgálatot

Setét a bírósági tárgyalás során kérte maga ellen a poligráfos hazugságvizsgálatot, melyet a bírónő azzal utasított el, hogy ezt a módszert, csak különösen nagysúlyú ügyeknél alkalmazzák. Az első rendű vádlott Setét Ernő erre csak annyit válaszolt: “Ez egy különös és súlyos eset, mert a mi családunkban ilyen még nem történt.” A poligráfos vizsgálatra nem került sor.

Setét mint első rendű vádlott szorgalmazta, kérjék ki az érintett benzinkút, valamint a Keleti Pályaudvaron működő térfigyelő kamerák felvételeit. Bár a rendőrségnek kötelessége a felvételeket egy hónapig megőrizni, az ellenőrzés mégsem történt meg. Ez azért is különös, mert ha a rendőrség nyomozott Setét ellen, akkor lett volna idejük megvizsgálni a felvételeket és egyértelműen kiderülhetett volna az ártatlansága.

Setét Ernő lapunknak adott nyilatkozatában kijelentette: - lehetett ebben valami tudatosság a rendőrség részéről, mert az biztos, hogy én azokon a felvételeken nem szerepeltem.

Az ügyről szerettük volna megkérdezni a VII. kerületi Rendőrkapitányságot, de kérésünket a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) kommunikációs osztályán elhárították. Unger Pál a BRFK ezredese elmondta, amennyiben a rendőrség munkájával egy nyomozás kapcsán valamilyen kifogás merül fel, akkor az ügyben panaszt lehet benyújtani az ügyészségre.

Ugyanaznap a VII. kerület Bethlen Gábor utcában a Keletiben történt rabláshoz hasonló bűncselekmény zajlott le. Egy sétáló nőt hasonló csoport támadott meg, a rablástól a közelben tartózkodó férje mentette meg. Setétet felismerésre bemutatták a nőnek, aki határozottan állította, hogy nem ő volt a támadó. A rendőrség a bemutatásra igen, de a bíróság arra már nem találta “méltónak” Setétet, hogy engedélyezze ügyvédeinek, hogy a védelem melletti bizonyítékok sorában benyújthassák a tanúvallomást.

A “gumiszabály”

Az ügy rövid áttekintése után lapunknak név nélkül nyilatkozó, egy a bűnügy területén dolgozó szakember szerint ez az eset sok olyan problémát felvet, amely az igazságszolgáltatás “nyitva hagyott” kérdései közé tartozik. Hangsúlyozta: a bizonyítási teher a hatóságon van, tehát neki kell minden kétséget kizáróan bizonyítani a vádlott bűnösségét.

A számtalan védői indítvány elutasításával kapcsolatban elmondta: ennél az esetnél a csoportosan elkövetett rablás minősített esete forog fenn, ami azt jelenti, hogy különösen súlyos bűncselekményről van szó. Tehát arra utalni a poligráfos vizsgálat elutasításánál, hogy ez nem egy különösen súlyos bűncselekmény, alapvetően elhibázott.

Véleménye szerint egy bíró akkor tagadhatja meg egyes tanúk kihallgatását, ha azok érdemben semmilyen szempontból nem kapcsolódnak az ügyhöz, vagyis nem releváns tanúk. “Az érintett ügyben a benzinkutas vallomása, - aki egy mindenkitől teljesen független személy lett volna - perdöntő lehetett volna” – mondta a szakember.

Kérdésünkre, miért maradtak ilyen sokáig előzetes letartóztatásban a gyanúsítottak azt válaszolta: a bíró általában szökéssel és elrejtőzéssel szokta indokolni ezt a döntését, ugyanakkor ez egy úgynevezett “gumiszabály”, amely különösen akkor nem érthető, amikor nagysúlyú gazdasági bűncselekmények elkövetésekor a gyanúsított külföldre szökik, majd Interpol segítségével hozzák haza, és a bíróság ennek ellenére mégis engedi, hogy háziőrizetben, vagy szabadlábon védekezhessen.

A vád legstabilabb bizonyítéka Setét ellen az volt, hogy a sértettek négy fénykép közül felismerték. De mint azt már sejthetjük, ez sem akármilyen körülmények között zajlott.

Setét a tárgyalás során folyamatosan hangoztatta, hogy a rendőrség a róla készült jól megvilágított kép mellett 3 másik, sötétebb tónusú fotót mutatott meg a sértettek számára, amelyből kettő egyáltalán nem volt felismerhető. További aggályokat vetett fel benne, hogy a bemutatásra felkínált 3 portré között az egyik egy női arc volt. Az ügyvédek azt is szóvá tették, hogy a Setétet ábrázoló kép jól láthatóan be volt jelölve egy csillaggal, továbbá az övé és egy másik fénykép mellett, (Lsd: mellékelt ábra) majdnem borsószem nagyságú fekete pont volt elhelyezve.

Szabályellenes – mondta az oktató

Az esetről megkérdeztük Dr. Anti Csaba Lászlót a Rendőrtiszti Főiskola oktatóját, aki a konkrét bűncselekményt nem ismerve általánosan beszélt a fénykép útján történő felismerésre bemutatásról.

Az adathordozó (fénykép, hang és videó felvétel) útján végzett felismerésre bemutatásnál a felvételnek tükrözni kell a gyanúsított - azonosítás szempontjából jelentős - tulajdonságait, jellegzetességeit – mondta az oktató.

Fontos továbbá, hogy a gyanúsított fényképét több, -minimum három –  indiferens, vagyis olyan semleges személy fényképe között kell elhelyezni, akinek a tulajdonságai (neme, kora, testalkata, bőrszíne stb.) megegyeznek a tanú által megjelölttel, illetve a gyanúsítotton észlelhetőkkel. Ebből adódóan, ha az elkövető – a tanú elmondása alapján – egy barna hajú férfi volt, és a gyanúsított is megfelel ennek a személyleírásnak, úgy az ő portréját nem helyes (pl.) szőke hajú férfiak, illetve barna hajú nők fényképei között bemutatni, mert ez, amellett, hogy szabályellenes és befolyásoló is.

Végül megjegyezte: nem egyszerű a magyar rendőrök dolga, ha felismerésre bemutatást kell tartani, hiszen senki sem kötelezhető arra, hogy indifferens személyként közreműködjön, vagy ilyen célból a fényképét a hatóság rendelkezésére bocsássa.

Az elsőfokú elmarasztaló ítélet után az ügybe bekapcsolódott a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Hivatal is. Setét jogi képviselője Dr. Muhi Erika a NOL-nak elmondta: az elsőfokú bírói döntést ellentmondásos dolgokra alapították.

A bírónőben az a meggyőződés alakult ki - és őt meggyőzték a bizonyítékok is - hogy a két vádlott bűnös. Kérdésünkre, hogy lehetett-e elfogult a bírónő, azt válaszolta: “Azt, hogy az ügy mérlegelésénél mennyire játszott bele a roma származásuk, nem tudom, de azt igen, hogy ezeknek a fiatalembereknek sérültek az alapvető emberi jogaik. ”

 “A bírák ellen nagyon ritka esetben nyújtunk be elfogultsági indítványt, ezt egyébként az illetékes bíróság maga is megteheti, volt már ilyen ügyem Borsodban. A véleményem az, hogy az elsőfokú ítélet megalapozatlan volt, ezt a másodfokú bíróság helyre is tette” – mondta az ügyvédnő.

Pozitív változás

A két vádlott életében a pozitív változást az hozta, hogy ítéletüket a másodfokú bíróság  jogerősen megszüntette és új eljárás lefolytatására kötelezte az elsőfokú bíróságot. Magyarul: visszadobták az ügyet első fokra. Ezután már szabadlábon védekezhettek. Az ügyet - más bíróval - ismét tárgyaló első fokú bíróság, dr. Gyovai Mihály elnökletével felmentő ítéletet hozott.

A bíró dolgát a sértettek egyáltalán nem könnyítették meg. A 2008. májusában meghozott ítéletben a bíró a felmentést egyebek mellett azzal indokolta, hogy a bántalmazást elszenvedő B. L. saját bevallása szerit is 6-7 üveg sört ivott meg, mint nyilatkozata: “jókedvű állapotba” került, így nem tudta meghatározni a cselekmény pontos időpontját és a támadók számát.

B.L. először három férfi támadóról beszélt, majd később változtatott vallomásán és azt mondta, hogy két férfi, egy nő és két gyermek volt a támadó. Még később azt állította: három vagy két férfit, egy nőt és két gyereket látott.

Érdekes momentum, hogy a helyszínre érkező rendőröknek a bűncselekmény napján, még három férfiról és két gyerekről beszélt, vallomásában akkor szó sem esett semmiféle nőről. Később a felismertetésnél már nem ismerte fel Setét Ernőt.

A női sértett P.J. szintén nem tudta megmondani pontosan, hogy mikor történt a bűncselekmény, három férfiról és két gyerekről beszélt a tárgyaláson. P.J. és B.L. megpróbált közös álláspontra jutni a támadók számában és nemében, végül B.L. csak annyit mondott a tárgyaláson “én valóban ittasabb voltam kicsit, akkor lehet, hogy három férfi volt”. P.J. az elrabolt tárgyakról a bíróságon ekkor már egy szót sem ejtett.

Felismerte az elkövetőket, holott nem volt ott

Az ügyet még cifrábbá tette, hogy a sértettek “előkaptak” egy férfi tanút J.I. személyében, aki a rendőröknek 

Az persze végképp érthetetlen, hogy ha nem volt ott a helyszínen J.I., akkor hogyan ismerhette fel a fényképről Setét Ernőt. (De mint fentebb már leírtuk, a fényképről történő bemutatás nem a szabályoknak megfelelően zajlott). J.I. ettől az álláspontjától később viszakozott, a bíróságon egyik vádlottat sem ismerte fel.

A NOL információi szerint a női sértett más-más időpontban, de élettársi viszonyban volt mindkét férfival. A bántalmazás után J.I. lakására mentek, hogy ott B.L. rendbe hozza magát.

Végül érdemes megemlíteni, hogy az új tárgyalás során a bíróság felkért egy igazságügyi műszaki szakértőt, aki szerint a 254 km-es utat Setét nem tehette meg olyan gyorsan, hogy a bűncselekmény idejére a Keletibe érhessen.

Végszó

17 hónap raboskodás után Setét Ernő lapunknak így nyilatkozott: huszonegy évesen kerültem be, hiába mondtam mindenkinek, hogy én ártatlan vagyok, Márianosztrán a zárkafelelős azt válaszolta: dugulj el Setét, itt mindenki ártatlan. Egy hónapig ki sem mentem sétálni, nyugtatókat kaptam, de mindig hittem abban, hogy hamarosan hazakerülök.

“A második bíró az igazság útját járta” – tette hozzá édesapja.