A feladat tulajdonképpen az volt, hogy a lehetőség szerint minél kisebb pénzekről kössön alkut. Ezért Tocsik 1996-ban nyolcszázmilliós sikerdíjat kasszírozhatott.

Az ügyletet előbb csalásnak minősítették, és a jogásznő, illetve az ÁPV Rt. néhány vezető munkatársa ellen 1997 őszén nyomozást indítottak. Az eljárás azonban végül 2002 októberében a gyanúsítottak felmentésével zárult. Az ügyészség ezt követően támadta meg a sikerdíjról szóló egyezséget, mondván, az a jó erkölcsbe ütközik. Vagyis: Tocsik az elvégzett munkához képest tisztességtelenül nagy haszonra tett szert.

A Legfelsőbb Bíróság 2003-ban jogerősen is kimondta: a kereset megalapozott, így a szerződés semmis. Ezt követően a Fővárosi Bíróság első fokon a jogászt a teljes összeg, tehát a 804 millió forint viszszafizetésére kötelezte. A Fővárosi Ítélőtábla viszont Tocsik tevékenységének értékét nyolcvanmillióra taksálta, ezért csak a fennmaradó úgy 720 milliót kell megfizetnie az ÁPV Rt.-nek.

Ám a tizenkét éve húzódó ügy ezzel még nem zárult le, mert az ügyészség szerint a ténylegesen elvégzett munka legfeljebb 3,7 milliót ér, míg a jogásznő szerint a nyolcvanmillió is túl kevés. Ezért az ügyészség és Tocsik Márta is a Legfelsőbb Bírósághoz fordult. A Legfőbb Ügyészség szerint a közvetítői tevékenységet ugyanis bárki elvégezhette volna, és azért a korabeli kereseti viszonyok mellett még négymilliót sem kellett volna fizetni. Kérdéses, mivel érvel majd Tocsik, hiszen a korabeli híradások szerint az önkormányzatok eleve lemondtak arról a járulékos követelésükről, amit a tízszázalékos sikerdíj fejében a jogásznőnek kellett volna lealkudnia.

A végső szót a Legfelsőbb Bíróság a nyári ítélkezési szünet után mondja ki. A felülvizsgálati eljárás szokásos szabályai szerint várhatóan tárgyalás nélkül, az iratok alapján döntenek majd. (L. K.)