Bár a szigetországban száznál is több direktíva érinti az esélyegyenlőséget, az illetékes brit miniszter egységes törvénytervezetet terjesztett be a parlamentben. A cégeket ösztönöznék a nők és a jelentkezők etnikai hovatartozástól független alkalmazására.
Döntögetik a korlátokat
Esélyegyenlőségi törvényt terjesztett be a westminsteri parlamentben Harriet Harman, a kifejezetten ezekre a kérdésekre szakosodott államminiszter, egyben a Munkáspárt második embere. A törvény egyrészt 116 korábban, különböző szinteken elfogadott szabályozást, direktívát egyesít, másrészt gondoskodni kíván arról, hogy a nők fizetési feltételei végre valóban elérjék a férfiakét. Bár hivatalos adatok szerint a nemek közötti különbség csökkenőben van, a BBC online hírszolgáltatásának információi arra utalnak, hogy a nőknek a férfiak által megkeresett minden fonttal szemben 87 pennyvel kell beérniük. Az egyenlőségi államminiszter képviselők előtt rámutatott, hogy a részmunkaidőben foglalkoztatott nők arányosan tekintve akár 40 százalékkal is kevesebb pénzt visznek haza.
A jövőben nem folytatható a briteket hagyományosan jellemző gyakorlat, hogy nem beszélnek a fizetésekről. Legalábbis a közszférában kívánságra nyilvánosságra kell hozni, ki mennyit keres. A The Guardian című londoni lap felhígítottnak minősítette a törvénytervezetet, mondván: csak az állami szektor munkáltatóitól várja el, hozzák nyilvánosságra, milyen erőfeszítéseket tesznek a fizetési különbségek megszüntetésére, valamint az etnikai kisebbségek és a fogyatékkal élők esélyegyenlőségének biztosítására. Harman visszautasította azt a vádat, hogy az új törvény értelmében a nők "egyenlőbbek lesznek a férfiaknál". Bár nem ártana - tette hozzá.
A szerteágazó előterjesztés jelentős teret szentel az életkorral kapcsolatos diszkriminációk megszüntetésének is. Idetartozik például, hogy az ingyenes egészségbiztosításon belül gyakran megtagadnak szolgáltatásokat, kezeléseket idősebb emberektől, arra hivatkozva, hogy az "ő korukban" természetes a kopás és a rendszer nem engedheti meg magának az átlagosnál költségesebb terápiát. Életkorral kapcsolatos diszkrimináció rendszeresen előfordul a pénzügyi szolgáltatások és biztosítások terén. Például, 75 év felett gyakran elutasítják az emberek autóbérleti igényét, több társaság pedig korhatárhoz köti az élet- és utazásbiztosítás megkötését. Az új törvény itt is hézagpótló szerepet kíván betölteni, noha persze nem akadályozhatja meg, hogy a növekvő kockázatra hivatkozva a vállalatok ne számítsanak fel magasabb díjat.
Az egyenlőségi törvény lehetőséget teremt arra, hogy az intézmények lépéseket tegyenek több nő alkalmazására, valamint pozitív diszkriminációra ösztönöz az etnikai hovatartozástól függő megítélést illetően. Előnyben részesíthetik őket az állásinterjúk során a hasonló képzettséggel, adottságokkal rendelkező fehér férfiakkal szemben. Így legalábbis hosszú távon, megszűnhet az a helyzet, hogy a rendőrségen alulreprezentáltak az etnikai kisebbségek és az önkormányzatok kevés nőt helyeznek vezető pozícióba.
Nyolc év alatt hozzák be a százeurós lemaradást
Megszűnik a férfiak és nők eltérő bérezése a portugáliai parafaiparban. A havi keresetben mutatkozó közel százeurós különbséget nyolc év alatt egyenlítik ki. A nők hátrányos megkülönböztetése azonban nem csak ebben az iparágban létezik. A legközelebbi fizetésnapon 12,21 euróval többet vihetnek haza a parafaiparban dolgozó nők, s az elkövetkező nyolc évben fokozatosan emelik alkalmazott bérüket, míg az eléri a férfiaknak juttatott összeget. A szakszervezetek, amelyek régóta harcolnak a női dolgozók hátrányos megkülönböztetése ellen, az egyszeri, azonnali emelést akarták elérni, amibe a munkaadók nem egyeztek bele.
Portugália világelső a parafaiparban, a feldolgozószektor 12 ezer embert foglalkoztat. Az alkalmazottak negyven százaléka nő. Több házaspár is dolgozik e szektorban, sokan ugyanazt a munkát végzik, mégis amíg a férj mindeddig 625,5 eurót keresett, a feleség 527,5-et. A nők hátrányos megkülönböztetése a legkirívóbb a parafa-, valamint a cipőiparban. De nemcsak a fizikai munkát végző nők szenvednek anyagi hátrányt. Mint egy tanulmány megállapítja, a felsőfokú végzettséggel rendelkezők körében is él a diszkrimináció, sőt minél magasabban képzett egy nő, annál nagyobb a fizetésbeli eltérés. A legfelső kategóriákban a nők fizetése csupánhetven százaléka az azonos végzettségű férfiak kereseté-nek. (M. K.)
