A Lehman Brothers bankcsoport londoni befektetési részlegének összehasonlító kimutatása szerint most, hogy a nyersolaj hordója 140 dollár fölé drágult, a világgazdaság az idén a globális GDP-értéknek megint csaknem a 7 százalékát fogja olajra költeni, ugyanannyit, mint a 80-as évek eleji árrobbanás után, amikor 40 dollár felett jártak a nyersolaj-határidők.

Az elemzéshez fűzött grafikon bemutatja, hogy 1980-ban a világ az összesített globális GDP-érték 7 százalékát költötte nyersolajra, utána a görbe meredek ívben lefelé indul. A GDP-arányos világgazdasági olajszámla a 80-as évek közepén már nem érte el a 2 százalékot, a 90-es évek második felére 1 százalék alatt volt, 2006-ra azonban már 4 százalék közelében járt, és jelenleg, óriási ívű emelkedéssel, ugyanott van, ahol csaknem három évtizede.

A Lehman Brothers elemzése szerint a kereslet rugalmatlanul reagál az árakra, legalábbis rövid távon, és tekintve az olaj fontosságát mind a gyártási folyamatban, mind fogyasztási termékként, ez az egyetlen olyan nyersanyag, amely "önmagában képes kisiklatni a világgazdaságot".

A ház londoni elemzői szerint amikor az olajszámla a globális GDP-érték 7 százalékára emelkedett a 80-as évek elején, azt súlyos recessziók követték a legfejlettebb gazdaságokban.

Minden hasonlóság ellenére azonban az alapszintű infláció jelenleg sokkal alacsonyabb, mint akkoriban volt, és a munkapiacok is rugalmasabbak: az amerikai gazdaságban például az egységnyi termékértékre jutó munkaköltség növekedési üteme ezúttal gyorsan alkalmazkodott a gyengülő munkaerő-kereslethez.

Emellett a maginflációs ütemek sem mutatták eddig a növekvő élelmiszer- és energiaárak "rettegett" másodlagos inflációs hatásait, áll a Lehman Brothers hétfői londoni elemzésében, amely szerint "nehéz lenne azt állítani", hogy a helyzet most ugyanolyan rossz, mint a 70-es évek közepén, vagy a 80-as évek elején.

A ház saját előrejelzése az, hogy a nyersolaj szabadpiaci ára ez év végére 110 dollárra csökken, a jövő évi átlagár pedig 93 dollár lesz.

A várható nyersolaj-árfolyampályáról mindazonáltal nincs konszenzus a Cityben.

A Barclays Capital, a City egyik legnagyobb, rendszeres olajpiaci elemzéseket is összeállító befektetési háza legutóbbi prognózisában azzal számol, hogy a nyugati féltekén irányadó West Texas Intermediate (WTI) amerikai könnyűolajfajta, valamint a globális alaptípusnak tekintett északi-tengeri könnyűolaj-keverék, a Brent átlagos árfolyama az idei első negyedben mért 97,8, illetve 96,3 dollár után a második negyedévben 117,3 és 115,3, a harmadikban 128,2 és 126,5, a negyedikben 123,9 és 122,2 dollár lesz.

A cég 2009 egészére 123,2 dolláros WTI-, és 121,7 dolláros Brent-átlagokat jósol a mindenkori legközelebbi teljesítésekre, 2010-es előrejelzése pedig 126,1, illetve 121,3 dolláros éves átlag.

A Goldman Sachs befektetési csoport londoni iparági elemzői ennél is borúlátóbbak a hosszabb távú árdinamikával kapcsolatban.  

A GS nyersanyagpiaci szakértői a korábbi, hordónkénti 104 dollárról nemrég 124 dollárra emelték 2008-as egész évi átlagár-előrejelzésüket a Brent olajfajtára, és jövőre már 140 dollár feletti éves Brent-árfolyamátlagot várnak.

A Centre for Economics and Business Research (CEBR), az egyik legnagyobb, nem befektetési banki jellegű citybeli gazdaságelemző központ minapi előrejelzésében ugyanakkor azt valószínűsítette, hogy a világgazdaság lassulása és az új lelőhelyek művelés alá vonása nyomán 2009 végére akár 74 dollárig is süllyedhet olajár; ez alig több mint a fele lenne a jelenlegi árszintnek.

Az Ernst & Young könyvvizsgáló és piacelemző cég hétfői londoni előrejelzése szerint mindazonáltal a megújuló energiaforrások szélesebb alkalmazása sem jelent majd kisebb háztartási energiaszámlákat.

A cég szerint 2020-ig a brit háztartásoknak legalább 20 százalékos gáz- és áramdíj-emelkedésre kell felkészülniük, ha a kormány megvalósítja a szennyezőanyag-kibocsátás radikális csökkentését célzó terveit.

Gordon Brown kormányfő múlt heti bejelentése szerint Nagy-Britannia 2020-ig 15 százalékra emeli a jelenlegi 5 százalékról a megújuló energiaforrások részarányát az energia-felhasználásban. Az ehhez kidolgozott 100 milliárd fontos (30 ezer milliárd forintos) program keretében egyebek mellett hétezer szélerőművet telepítenek az Északi-tengerre és a szárazföld parti sávjaira, és új atomerőműveket is építenek.

Az Ernst & Young hétfői elemzése szerint azonban mindezek költségei reálértékben 20 százalékkal, háztartásonként hozzávetőleg évi 200 fonttal emelnék az energiakiadásokat.

A jelentéshez mellékelt közvélemény-kutatás adatai szerint a brit lakosság kétharmada nem hajlandó ilyen kiadási többletre a szennyezőanyag-kibocsátás csökkentése érdekében sem.

(MTI)