Akadnak azonban olyan országok, ahol ez legfeljebb némi morgolódást vált ki, és (majdnem) mindenki tisztességesen befizeti az államot megillető sarcot - ilyen ország például Svédország. Ennek természetesen több oka is van.

Az első a történelmi és vallási háttér. A svéd állam feje a király, akárcsak a svéd egyházé. A középkor derekától az egyház helyi képviselői, azaz a papok voltak az állami adók beszedői is, így aztán logikus a következtetés: aki a bevételeit letagadva adócsalást követ el, az nemcsak az államot lopja meg, hanem az Isten földi helytartóját, tehát magát az Istent. Ennek következményei hajdanán rettenetesek voltak: egyházi átok, kitagadás és természetesen börtön is.

Az egyházon keresztül történő adózás persze már a múlté, de maradt a becsület és a tisztesség. A XX. század derekán megszületett szociális állam, leginkább Erlander és Palme szocialista kormányai olyan rendszert teremtettek, amelyek az adóbevételeket a lakosság teljes szociális biztonságára és az ország infrastruktúrájának modernizálására fordították. Így aztán kialakult az újabb szemlélet: aki adót csal, az a többi állampolgárt lopja meg. A svéd ember ezért sokkal könnyebben szemet huny az egyéb, esetlegesen elkövetett bűnök felett, az adócsalást azonban sohasem felejti el. Aki ilyet tesz, joggal számíthat a társadalom megvetésére és a személyes kiközösítésre is.

Pedig a svéd adózónak is mélyen belenyúl a zsebébe az állam. A progresszív személyi jövedelemadó hagyományosan 15-50 százalék körül mozog, és a munkaadóknak is magas járulékot kell fizetniük. A kifizetett munkabéreket általában 32-62 százalék pluszköltség terheli. Az áfa mértéke erősen visszafogott, és az alapvető élelmiszerek árát csak néhány százaléknyi fogyasztási adó terheli.

Amint mindebből kitűnik, az egész rendszert áthatja a szociális gondoskodás alapelve. Akinek több van, az fizessen (jóval) többet. Mit kap mindezért a svéd átlagpolgár? Először is szupermodern országot. Tisztaságot, rendet, parkosított környezetet, gazdagon kivilágított, remek utakat, jól működő tömegközlekedést, a lehető legmodernebb és alanyi jogon járó egészségügyi ellátást, széles sávú internetes hozzáférést a legeldugottabb tanyán is, és kiválóan működő közigazgatást, ahol a korrupció szinte ismeretlen, sőt még ingyentemetést is.

A befizetett adókból az éves bevallás során nagyon komoly összegek igényelhetők vissza. Összesen több mint száz olyan jogosultsági tétel van, amelyre jár az adó-visszatérítés. Természetesen ehhez ismerni is kell a rendeleteket, ám ez senkinek sem jelent nehézséget, hiszen minden évben minden lakás postaládájába ingyen bedobják a könyvecskét, amely ezeket aktuálisan tartalmazza.

S végül mit jelent a teljes szociális biztonság? Ha valaki - szélsőséges esetben - teljesen kiesik a munka világából, és lejár az öt évig (!) fizetendő munkanélküli-segélyre való jogosultsága, akkor a szociális hivatal veszi át az ügyét. Kifizetik a teljes lakbérét, a villany- és gázszámláját, és a család fejenként kap 2000 koronát ételre, megélhetésre. Ezenfelül időnként mindenki kap némi ruhapénzt, bútorpénzt, és ha valóban önhibáján kívül került a szociális gondozottak sorába, akkor esetenként a család nyaralásra is kaphat egy keveset.

Stockholm, 2008. június

A svédek jól élnek