Ez a föld az egyszerű igazságok földje. Több mint 80 millió forint segélyt fizetnek ki ezekben a napokban a szerencsi kistérség tizennyolc településén. Az aktuális havi segélyeket a legtöbb helyen folyószámlára utalják, az érintettek egy kisebb csoportja azonban a mai napig postára kéri az összeget.
Szerencs, az egyszerű igazságok földje
A pénzt a jövő hét végéig több mint kétezerötszáz jogosultnak juttatják el a hivatalok. Egyelőre mindenki megkapja, ami jár, a segély munkavégzéshez kötése, ahol ez megfogalmazódott, ott is csak terv.
A pénz nagy része azonban nem a címzettekhez kerül, hanem - miként a kistérség polgármesterei közös nyilatkozatukban felhívták rá a figyelmet - az uzsorásokat gazdagítja. Az adósok bankkártyáiról rendszerint ők veszik le a pénzt, de a postai kifizetések után is haladéktalanul elveszik a szerintük nekik járó részesedést. A jelenségről a kistelepüléseken szinte mindenki tud, arra vonatkozó felmérés vagy becslés azonban nem áll rendelkezésre, hány család nyomorog a havi 50-100 százalékos uzsorakamatra adott kölcsönök következtében, és arról is eltérőek az információk, hogy az érintettek voltaképpen mennyi pénzből élnek ténylegesen.
Tiszalúc 5760 lakójából 416 kap rendszeres segélyt.
- Egy héttel a segélyek kifizetése után már többen azzal kopogtatnak a hivatal ajtaján, hogy adjunk kétezer forintot, mert elfogyott a pénz, éheznek a gyerekek - mondja Majdanics László polgármester. - Sokan arra panaszkodnak, hogy az uzsorások csupán húszezer forintot hagynak náluk a havi megélhetésükre. Így van-e, vagy sem, nem tudom megítélni, de azt látom, hogy valaki tényleg bajba került-e, vagy csupán ügyeskedni szeretne. Indokolt esetben persze segítünk, de ha mindenkinek adnánk, aki kér, egész hónapban csak a kétezer forintos átmeneti segélyeket fizethetnénk.
Sokan mondják errefelé: az a baj, hogy a segély "ingyen van", és ami ingyen van, annak nincs értéke a segélyezettek szemében. Gyorsan jött pénz, gyorsan megy, a beosztására nem figyel senki, aztán persze, hogy megjelenik az uzsorás...
A rászorulók egy csoportját a Dankó utcában találjuk. "Lakik itt vagy kétszáz ember, aki felnőtt, mindenki segélyezett" - legyint egy férfi, de felesége máris vitába száll vele, mondván, a szomszéd is például rokkantnyugdíjas, kettővel följebb pedig segély helyett gyest kap a fiatalasszony, hiszen most van kisbabája. "Akkor rosszul mondtam, nem mindenki segélyezett" - hunyászkodik meg az ember.
Az utca elején lakó hatgyermekes Horváth József még soha nem dolgozott más munkahelyen, csak az önkormányzat által adott három hónapos közmunkán. Pedig képzettebb a többieknél, felesége mondja, hogy kilenc osztálya van, és a szerencsi munkaügyi kirendeltségen hamarosan beiskolázzák a férfit szobafestő-tanulónak. Elvileg a felesége is mehetne tanfolyamra, hiszen gyógynövény-gondozó kurzust is indítanak kifejezetten nőknek, a családfő azonban gyorsan lezárja a témát: az asszonynak otthon a helye.
Néhány házzal följebb Róbertet, a hároméves csődört fürdetik egy mindenhol spriccelő kerti slaggal, az összesereglő gyerekek közül néhányan fel is kapaszkodnak a hátára. A gazda szűkszavúan mesél a korábban tartott teheneiről, amelyek tejét az egész utca itta, és a kötőszáron tavaly titokzatos körülmények között megfulladt két másik lováról. Róbertet minden este befogja a kordé elé, hogy merre indul vele, és ha akad fuvar, mit szállít, már nem köti az orrunkra.
A szomszédasszony Attila nevű fiával dicsekszik, aki hat gyermeke közül elsőként szakmát szerez, jövőre asztalos lehet belőle. A többi gyermek nem szerzett szakmát, igaz, van, aki még iskolába jár, de olyan is akad, aki már maga is családot alapított. Az asszony arra panaszkodik, hogy a télen megbüntették őt, amiért két gyermekét nem engedte iskolába.
- Hogy engedtem volna őket cipő nélkül? - háborog utólag is. - Itt a faluban hatszáz forint a legolcsóbb cipő, de az két hét alatt leszakad a gyerekek lábáról. A nagyobbak viszont föl sem veszik, ami nem fehér edzőcipő, de azért kétezerötszázat is elkérnek. Honnan vegyek minden gyereknek annyiért cipőt?
A Szerencstől csupán két kilométernyi távolságra eső 1740 lelkes Legyesbényén 165 család él segélyekből.
- Utaljuk a pénzt, de igazából nem tudjuk, hogy kinek és mire - összegzi Hlivják László polgármester. - Az nyilvánvaló, hogy az összeg nagyobb részét nem megélhetésükre és nem is a gyerekekre költik el. A segély kifizetése utáni napokban a jelek szerint semmi nem drága, a pénzt néhány napon belül felélik a családok. Nemcsak az üzletekben és az italmérésekben lendül fel a forgalom, vesznek mobiltelefont, tévét, autót, ami csak eszükbe jut. Van egy olyan család, amelyik rövid időn belül már a harmadik autót vette meg, de persze egyet sem tudnak fenntartani, és most három roncs áll az udvaron. Sok mindennel próbálkoztunk már, hogy rábírjuk az érintetteket a pénz beosztására, volt idő, amikor átmeneti segélyként élelmiszercsomagot adtunk. Mi történt? A hivatalból elvitt csomagot szinte már a sarkon megpróbálták eladni.
A szerencsi kistérség havi segélyei
Forrás: polgármesteri hivatalok közlése
Település |
Jogosultak |
Összeg |
|
száma |
(forintban) |
Legyesbénye |
150 |
4 300 215 |
Megyaszó |
251 |
7 246 403 |
Rátka |
40 |
650 000 |
Golop |
17 |
429 000 |
Taktakenéz |
227 |
7 178 000 |
Tállya |
125 |
3 900 000 |
Sóstófalva |
26 |
900 000 |
Tiszalúc |
434 |
13 015 235 |
Újcsalános |
65 |
1 927 000 |
Szerencs |
207 |
5 500 000 |
Monok |
180 |
4 333 000 |
Prügy |
335 |
15 000 000 |
Taktaszada |
193 |
5 500 000 |
Mezőzombor |
n. a. |
|
Alsódobsza |
n. a. |
|
Mád |
n. a. |
|
Taktaharkány |
354 |
10 279 811 |
Bekecs |
n. a. |
|